Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)

2. Csatornázás

A csatornahálózat az épületek belsejéből, üzemek, ipartelepek területéről indul ki - ez a belső csatornahálózat. A közterületre eső része az un. közcsatorna. Ez utóbbi a szennyviztisztitó telepen, illetőleg a befogadónál végződik.

A belső csatornavezetékek két csoportba sorolhatók (25. ábra):

a) házicsatorna: az épületek, ingatlanok telekhatáron belüli csatorna- hálózata ,

b) házi bekötőcsatorna: már a közterület alatt fekvő csatornasza- szakasz, amely a szennyvizeket az épületből, az ipartelepekről, az ingatlan határvonalától az utcai közcsatornába vezeti.

A közcsatornahálózat a következő felépítésű:

a) a mellékcsatorna az egyes utcák szenny-, ill. csapadékvizeit , vezeti el,

b) a mellékgyüj tő (mellékgyűjtő-csatorna) a csatornázandó terület egy-egy nagyobb részét vízteleníti,

c) a főgyűjtő a mellékgyűjtők szenny-, ill. csapadékvizeit veszi át, vagyis az egész csatornázandó területet vizteleniti.

A hálózathoz tartozik még:

a) záporkiömlő csatorna, amely a záporok idején a csapadékvízzel túlterhelt csatornák vizének egy részét közvetlenül a befogadóba (vagy tározőbő) vezeti, tehát az alatta levő csatornahálózatot tehermentesíti.

b) a vészkiömlő csatorna, a szennyviztisztitótelep esetleges üzemzavara esetében az érkező vizeket közvetlenül a befogadóba vezeti.- 36 .Csatornázandó terület határa

Csapadékvíz gyújtó

Szennyvízgyűjtő

Szennyvíztisztító telep

Befogadó

(vízfolyás)