Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)

10. Mezőgazdasági vízrendezés

10.42 Vízelvezető árkok és hajlatok létesítése

Az erózió elleni védekezés során a vizeket árkokkal, vagy megfelelőképpen kialakított mély vonalakkal, un. hajlatokkal vezetjük el.

Ai árkokat általában övárokszerüen alakitjuk ki. Ezek összefogják a magasabb területekről lefolyó és a védett területet elárasztással fenyegető vizeket és elvezetik ezeket a terület határain kívülre.

Az övárkokat 12-25%;- illetőleg ezen felüli lejtőhajlásszög között alkalmazzuk a mezőgazdasági területeken.

Általános szabályként megjegyezhetjük, hogy kötött talajon az árkok legnagyobb esését 10-20%o-ben lehet megadni, mig laza homokos talajon nem célszerű a 4%o-et túllépni. Iszapos, agyagos homokon a két határ között vehetjük fel a fenékesést.

Nagy esésű szakaszokon, ahol a viz sebessége a 4-5 m/s értéket meghaladja, mesterségesen kell érdesiteni a burkolt árkot (sakktábla- szerűen elhelyezett kiálló koskákkal, a mederfenéken keresztbeálló egyenes és ferde gerendákkal, előregyártott beton nyilakkal stb.).

10.43 Tereplépcsőzés

A terraszok folyamatos, vagy megszakitásos egymásutáni alkalmazása szerint megkülönböztetünk folytonos és megszakitásos terraszozást (129. ábra)

A folytonos terraszozás esetében a felső terrasz töltés-talppontja egybe esik az alsó terrasz bevágás-körömpontjával, vagyis az egymás felett álló terraszok éppen összeérnek. Megszakitásos terraszozáskor viszont két egymás alatt fekvő terrasz között a terep az eredeti lejtő- hajlásban, bizonyos távolságon megmarad. A két terraszozási mód közötti választást elsősorban a lejtő hajlásszöge, másodsorban a terrasz koronaszélessége dönti el.

A terra szókkal az erózió elleni védekezés során két fő célt szolgálhatunk:

1. lehetővé tesszük a 12-40%-os területek gépi művelését,

2. megoldjuk a meredek lejtőkön a lefolyó víz összegyűjtését.

192 -