Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)

9. Öntözés

Az öntözővíz adagolásának helye szerint lehet:

a) felületi öntözés; az öntözővizet a talaj felületén vezetve juttatjuk a talajba, árasztással, csörgedeztetéssel, vagy áztatással,

b) esőszerü öntözés; az öntözővizet gépi berendezéssel a természetes esőhöz hasonlóan, permetezve szórjuk szét a talaj felületére,

c) altalaj öntözés; az öntözővizet a talajf elszine alatt vezetve, nyilt árok, alagcső, vagy vakondcső utján juttatjuk a talajba.

Az agrotechnikai célkitűzés szerint beszélhetünk: tápláló, tározó, trágyázó, frissitő, fagyvédelmi és talajjavító öntözésről.

Az öntözés jellege szerint az öntözés lehet:

Gravitációs Géperejű

árasztó esőszerü

vad, boritó, rizs, beépített-, hordozható-, vegyes

bolgár, csővezetékü, mozgó

csörgedeztető csöves áztató

sávos

áztató

barázdás, csöves altalaj

A felületi öntözésnek közös jellemvonása, hogy az öntözővíz a talajt teljes, vagy részbeni elárasztással nedvesíti be. Arasztásnál és csörgedeztetésnél a viz a talajfelszínt teljesen elborítja, mig barázdás öntözés esetén a viz a talaj felületének csak egy részét' (a barázdákat) borítja el.

9.51 Árasztó öntözés

Az árasztó öntözés legősibb formája a vadöntözés (Egyiptom, Nílus vidék). Vadöntözésnél a vízfolyásba épített duzzasztó segítségével a tenyészidő előtt 0,8-1,0 m magas vízzel árasztjuk el a területet. Előnye, hogy az öntözővíz iszapja termékenyíti a talajt és vízkészletét növeli.

A borító öntözés lényege, hogy a tenyészidő alatt a töltésekkel körülvett táblákat 8-10 cm vastag vizréteggel borítjuk el. Igen fontos ebben az esetben, hogy a borítás után a csurgalék-vizeket gyorsan távolítsuk el. Ezt a célt szolgálják a vízelvezető árkok (118. ábra).

A rizstermelés igen gondos tereprendezést kíván, mert nagyon érzékeny az optimális vizelboritástól való kis eltérésekre is. Ezért az öntöző és'vízelvezető csatornákkal lehetőleg párhuzamos, állandó jellegű

160 -