Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)

5. Természetes vízfolyások szabályozása

5.25 Kődepóniák Kődepőniát akkor alkalmazunk, ha a tervezett partvonal kivííl esik a meglevő partvonalon és a folyóra kivánjuk bizni, hogy a két partvonal közötti földrészt fokozatosan elmossa. Ha megfelelő eszközökkel (sar­kantyúk, mederelzárások) biztosítjuk, hogy a folyó fokozott ütemben mossa el a beálló partot, akkor előfordulhat, hogy a folyó túlzott mér­tékben végzi el a kimosást. Ilyenkor a tervezett partvonal fölé elhelye­zett kődepóniával biztosíthatjuk azt, hogy a folyó amint megközelíti a tervezett partot és a deponia alól a földet elmossa, a leomló kő a to­vábbi kimélyülést meggátolja. A legördült köveket a helyes partvonal kialakulása után következő első kisviznél végleges alakra kell rendezni. (78. ábra) Sz. vonal 5.26 Sarkantyúk A sarkantyúk keresztirányban helyezkednek el a folyó sodorvonalá­hoz képest és céljuk a sodorvonalat elterelni a sarkantyú közeléből, nö­velni a part érdességét és ezáltal elősegíteni a hordalék leülepedését. Sarkantyú elhelyezését kanyarulatban mutatja a 79. ábra. Az ábrán fel­tüntetett torzított keresztszelvényben látható, hogy a sarkantyú a kereszt- szelvényen kívül helyezkedik el, bár helyszinrajzilag mélyen benyulik a keresztszelvény alá. Tengelyvonala nem áll merőlegesen a tervezett so­dorvonalra, hanem a merőlegestől eltérőleg, mintegy 6-15 fokkal mutat szemben a vízfolyással. Az ábrán látható, hogy a sarkantyún átbukő viz 102 ­Sz. vlzszint / végleges rendezés vonala .Legördült kövek

Next

/
Thumbnails
Contents