Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)
5. Természetes vízfolyások szabályozása
5.25 Kődepóniák Kődepőniát akkor alkalmazunk, ha a tervezett partvonal kivííl esik a meglevő partvonalon és a folyóra kivánjuk bizni, hogy a két partvonal közötti földrészt fokozatosan elmossa. Ha megfelelő eszközökkel (sarkantyúk, mederelzárások) biztosítjuk, hogy a folyó fokozott ütemben mossa el a beálló partot, akkor előfordulhat, hogy a folyó túlzott mértékben végzi el a kimosást. Ilyenkor a tervezett partvonal fölé elhelyezett kődepóniával biztosíthatjuk azt, hogy a folyó amint megközelíti a tervezett partot és a deponia alól a földet elmossa, a leomló kő a további kimélyülést meggátolja. A legördült köveket a helyes partvonal kialakulása után következő első kisviznél végleges alakra kell rendezni. (78. ábra) Sz. vonal 5.26 Sarkantyúk A sarkantyúk keresztirányban helyezkednek el a folyó sodorvonalához képest és céljuk a sodorvonalat elterelni a sarkantyú közeléből, növelni a part érdességét és ezáltal elősegíteni a hordalék leülepedését. Sarkantyú elhelyezését kanyarulatban mutatja a 79. ábra. Az ábrán feltüntetett torzított keresztszelvényben látható, hogy a sarkantyú a kereszt- szelvényen kívül helyezkedik el, bár helyszinrajzilag mélyen benyulik a keresztszelvény alá. Tengelyvonala nem áll merőlegesen a tervezett sodorvonalra, hanem a merőlegestől eltérőleg, mintegy 6-15 fokkal mutat szemben a vízfolyással. Az ábrán látható, hogy a sarkantyún átbukő viz 102 Sz. vlzszint / végleges rendezés vonala .Legördült kövek
