Ijjas István: Vízgazdálkodási projekt tervezés (EJF, Baja, 1998)
7. Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés
7.vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés A vízgyűjtő gazdálkodási tervezésnek vannak általános, minden országban és vízgyűjtőn alkalmazható irányelvei, vannak azonban a tervezésnek olyan részfeladatai is, amelyeket országonként és az országokon belül is különböző módszerekkel kell illetve célszerű megoldani. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésben célszerű messzemenően figyelembe venni az Európai Uniónak a vízgazdálkodással kapcsolatos környezeti célkitűzéseit, mert ezek az európai állampolgárok és az élővilág számára kívánnak tiszta és egészséges, fenntartható környezetet, illetve víz-állapotokat biztosítani. Az Európai Unió irányelveit akkor is célszerű lenne követnünk, ha nem kívánnánk csatlakozni az Unióhoz, hiszen a magyar állampolgárok számára is legalább olyan jó minőségű környezeti állapotot kellene biztosítani, mint az Európai Unió állampolgárai számára biztosítanak. A vízgazdálkodási beavatkozások megtervezéséhez korábban azt kellett tudni a víz körforgásáról, hogy mennyi a csapadék, a párolgás, a beszivárgás és mennyi víz mozog, illetve tározódik a vízgyűjtők felszínén, a felszín alatt és a medrekben. Ma ismernünk kell a víz és a szennyezőanyagok körfogását is. Azt is tudnunk kell, hogy mit és milyen mennyiségben hoz a víz magával a vízgyűjtőre, és mit visz magával a vízgyűjtőről. Továbbá azt is, hogy milyen fizikai, kémiai és biológiai változások történnek közben (pld. bemosódás, kimosódás, kiülepedés, felhalmozódás, felkeveredés, biomassza termelés, stb.), beleértve azt is, hogy mi távozik a levegőbe, és mi ülepedik ki onnan nedvesen vagy szárazon, mi mosódik be a talajba, és mi mosódik ki a talajból. Az előbbiekhez megfelelő vízminőségi megfigyelésekre van szükség, amelyeket a vízmennyiségi megfigyelésekkel összehangoltan, úgy kell végezni, hogy az előbbiekben felvetett kérdésekre a beavatkozások megalapozásához megfelelő pontosságú választ kapjunk. Ez ma még sok esetben nincs így A vízmennyiségi folyamatokat leíró módszereken kívül a szennyező anyagok mozgásának nyomora, követésére alkalmas módszerekre, szennyezőanyag mérlegekre, körforgási modellekre és életciklus elemzésekre van szükség. Ismerni kell a beavatkozásoknak, illetve a beavatkozások elmaradásának a gazdasági szektorokra, a környezetre illetve az élővilágra gyakorolt pozitív és negatív hatásait. A vízgazdálkodási döntések megalapozása során korábban az volt a legfontosabb, hogy mennyi a haszna és kára illetve költsége a vízgazdálkodási beavatkozásoknak (a víz körforgásába való beavatkozásoknak, a vízigények kielégítésének és a vízkárok elleni védelemnek). Ma azt is tudni kell, hogy milyen környezeti haszna és kára van a beavatkozásoknak és milyen beavatkozásokat (pld. vízminőség szabályozási tevékenységeket) kell végezni a negatív környezeti hatások társadalom által elfogadható mértékű enyhítésére, illetve elhárítására és ezeknek mekkora a költsége. Figyelembe kell venni a monetáris mértékegységben nem, vagy csak nagyon nehezen kifejezhető szociális és egészségügyi hatásokat is, ami a technológia-elemzési módszerek alkalmazását indokolja. Mindez a fenntartható, ökológiai rendszerekre alapozott, integrált vízgazdálkodás alapelveinek alkalmazását jelenti. Az előbbiekben felvázolt vízgazdálkodási (a vízgazdálkodásra általánosságban is érvényes) döntési filozófiának és a döntéseket megalapozó módszereknek az alkalmazását Magyarországon nehezítik az utóbbi években folyamatosan változó társadalmi, gazdasági és politikai feltételek, a piacgazdaság gyors hazai fejlődése, a nemzetközi piacok átalakulása, a felkészülés a szintén folytonos változásban lévő Európai Unióhoz való csatlakozásra stb. További nehézséget jelentenek a feltételezett klímaváltozások várható hatásai is. A magyar mezőgazdaságot még az iparnál is nehezebb helyzetbe hozták az elmúlt évek nagy változásai: az állami támogatások nagymértékű csökkenése, az ipar-mezőgazdaság árolló még nagyobbra nyílása, a birtokviszonyok, a tulajdonos-termelő viszonyok, a privatizálás, a nemzetközi mezőgazdasági- és élelmiszeripari termékek piaci viszonyainak nagymértékű változásai, az EU harmonizáció/közelítés igénye a mezőgazdaság területén stb. Mindezeknek a tényezőknek a hatásait is részletesen elemezni kell. A mezőgazdaság eredményessége nagymértékben függ a vízgazdálkodási tevékenységektől. A csapadékra épülő mezőgazdasági termelés esetén a talaj víztartalmának és/vagy a talajvízszintnek a szabályozását kell hatékonyan megoldani, megfelelő vízvisszatartási és vízelvezetési módszerekkel. Öntözéses gazdálkodás esetén az intenzív, egyenletes terméshozamú mezőgazdasági termelést kell biztosítani megfelelő vízpótlással a csapadékszegény években. A vízgazdálkodási tevékenységeket úgy kell végezni, hogy a környezet ne károsodjon és be kell tartani az EGB-nek az ökológiai rendszerekre épülő vízgazdálkodásra vonatkozó ajánlását: a vízgazdálkodást nemcsak a védett területeken, hanem a vízgyűjtők teljes területén az ökológiai rendszerek igényeire kell alapozni. A vízgyűjtők teljes területe megfogalmazás a földterületekre és a Phare Program HU-94.05 47
