Ijjas István: Vízgazdálkodási projekt tervezés (EJF, Baja, 1998)
4. Többtényezős döntéselőkészítési módszerek és a társadalom bevonása a döntésekbe
4. többtényezős döntéselőkészítési módszerek és a társadalom bevonása a döntésekbe "randomizálva" kell felírni. Célszerű a Ross-módszert alkalmazni, amely biztosítja azt, hogy a párokban az egyes tervváltozatok véletlen jelleggel, de egymástól lehetőleg minél messzebb forduljanak elő újra. Ezen kívül a Ross-módszer biztosítja azt is, hogy az egyes tervváltozatok lehetőleg ugyanannyiszor forduljanak elő a párok jobb, mint bal oldalán. A páronkénti összehasonlítások eredményei alapján előállítható az un. preferencia-mátrix és ebből meghatározható az összehasonlítást végző következetességét jellemző konzisztencia mutató. A konzisztencia-mutató értéke 0-100% között változhat. Minél közelebb van az értéke 100%-hoz, annál következetesebb a bíráló. Minél több változatot kell összehasonlítani, annál nehezebb következetesnek lenni. Már említettük a 7-es "bűvös számot", ami onnan származik, hogy a döntéselmélet szakértői úgy tartják, hogy 7+2 az a bűvös szám, amelynél több összehasonlítandó tényező esetén még a legkövetkezetesebb bírálók sem tudnak az esetek meglehetősen nagy részében teljesen következetesek lenni. Ez viszont azt jelenti, hogy a páronkénti összehasonlítás módszerét 5 illetve 9, vagy ennél több összehasonlítandó változat esetén érdemes alkalmazni. Kilenc-tíznél több összehasonlítandó változat esetén következetesnek tarthatjuk azokat a döntéshozókat, akiknek a konzisztencia-mutatója 80-90% felett van. Ha több bíráló végzi el a páronkénti összehasonlítást, mindegyikük konzisztencia mutatóját meg kell határozni, és ennek alapján mérhetjük azt, hogy az egyes bírálóknak mennyire következetes a véleménye a vizsgált kérdésben. Vigyázni kell azonban arra, hogy nem mindig az a jó szakértő, akinek a konzisztencia mutatója a legmagasabb! Lehet, hogy sok a közel egyforma változat és ilyenkor ez abban nyilvánul meg, hogy a jó szakértő konzisztencia-mutatója alacsonyabb. Ez elsősorban kollektív bírálat esetén mutatható ki, amikor egymás után, egymástól függetlenül, több szakértő végzi el a páronkénti összehasonlítást. A bírálók páronkénti összehasonlításainak eredményei alapján meghatározható az összehasonlított változatok relatív súlyszáma. Ennek egyik jó módszere a Guilford-féle eljárás. Használatához legalább öt főből álló csoport bírálatait célszerű felhasználni. Az összehasonlítandó párosok száma a változatok számának növekedésével rohamosan nő., Ezért célszerű az összehasonlítandó változatok számát 20-30 alatt tartani. 4.1.1.5 Alkalmazandó összemérési módszer vagy módszerek kiválasztása és az összemérés elvégzése A változatok értékelését és összemérését sok esetben nehezíti az, hogy nagyon nehéz a változatokat különböző szempontok szerint minősítő értékeket ugyanabba a dimenzióba - és különösen pénzmértékegységbe - transzformálni. Sok nehézséget okoz az is, hogy nehéz a minősítéseket számszerűsíteni. Azokat a módszereket, amelyekben a változatok összemérése az értékelési szempontok súlyozott rendszerére épül, többtényezős döntési módszereknek szokták nevezni. A TopTen többféle többtényezős döntési módszer alkalmazását teszi lehetővé, illetve segíti elő. A TopTen lehetőségeinek kihasználásához és az összemérési módszer kiválasztásához nyújt segítséget az 1. és 2. táblázat. 4.1.1.5.1 Súlyozott összegzés módszere A súlyozott összegzés módszere azt jelenti, hogy a változatoknak a figyelembe vett értékelési tényezők szerinti minősítési értékeit a tényezők súlyszámával megszorozzuk és az így kapott súlyozott értékeket összeadjuk. Az egyes változatok esetén számított súlyozott összegek képezik ezek után a változatok összemérésének illetve rangsorolásának az alapját. Egyszerű és gyakran alkalmazott módszer. A változatoknak az értékelési tényezők szerint különböző mérési skálák alapján meghatározott minősítési értékeit valamilyen közös, dimenzió nélküli mértékegységbe kell normalizálni a súlyozott összegzés elvégzése előtt. A TopTen kétféle normalizálást tesz lehetővé: • normalizálás a vizsgált tényező esetén adott legnagyobb minősítési érték alapján, • normalizálás a legnagyobb és a legkisebb minősítési érték közötti eltéréshez viszonyítva. A változatok végleges sorrendjét természetesen általában befolyásolhatja az, hogy milyen normalizálási módszert alkalmaztunk. Egy olyan változat, amelyet különösen nagy vagy kis minősítési értékek jellemeznek valamely tényező szerint, túlságosan nagy hatással lehet esetleg a többi változatot jellemző normalizált minősítési értékekre és így a többi változat rangsorára is. Phare Program HU-94.05 25
