Ijjas István: Konfliktuskezelés a vízgazdálkodásban (EJF, Baja, 1998)
5. Társadalom bevonása a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésbe
5. társadalom bevonása a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésbe A párokat úgy kell elrendezni, hogy az egymást követő párok ne befolyásolják az összehasonlítást végző véleményét. A párosok elrendezésében kerülni kell a szisztematikus hibát, valamint az esetleges szabályos elrendezésből származó "tanulási" torzítást. Ezért a párosokat véletlen elrendezésben, azaz "randomizálva" kell felírni. Célszerű a Ross-módszert alkalmazni, amely biztosítja azt, hogy a párokban az egyes tervváltozatok véletlen jelleggel, de egymástól lehetőleg minél messzebb forduljanak elő újra. Ezen kívül a Ross-módszer biztosítja azt is, hogy áz egyes tervváltozatok lehetőleg ugyanannyiszor forduljanak elő a párok jobb, mint bal oldalán. A páronkénti összehasonlítások eredményei alapján előállítható az un. preferencia-mátrix és ebből meghatározható az összehasonlítást végző következetességét jellemző konzisztencia mutató. A konzisztencia-mutató értéke 0-100% között változhat. Minél közelebb van az értéke 100%-hoz, annál következetesebb a bíráló. Minél több változatot kell összehasonlítani, annál nehezebb következetesnek lenni. Már említettük a 7-es "bűvös számot", ami onnan származik, hogy a döntéselmélet szakértői úgy tartják, hogy 7+2 az a bűvös szám, amelynél több összehasonlítandó tényező esetén még a legkövetkezetesebb bírálók sem tudnak az esetek meglehetősen nagy részében teljesen következetesek lenni. Ez viszont azt jelenti, hogy a páronkénti összehasonlítás módszerét 5 illetve 9, vagy ennél több összehasonlítandó változat esetén érdemes alkalmazni. Kilenc-tíznél több összehasonlítandó változat esetén következetesnek tarthatjuk azokat a döntéshozókat, akiknek a konzisztencia-mutatója 80-90% felett van. Ha több bíráló végzi el a páronkénti összehasonlítást, mindegyikük konzisztencia mutatóját meg kell határozni, és ennek alapján mérhetjük azt, hogy az egyes bírálóknak mennyire következetes a véleménye a vizsgált kérdésben. Vigyázni kell azonban arra, hogy nem mindig az a jó szakértő, akinek a konzisztencia mutatója a legmagasabb! Lehet, hogy sok a közel egyforma változat és ilyenkor ez abban nyilvánul meg, hogy a jó szakértő konzisztencia-mutatója alacsonyabb. Ez elsősorban kollektív bírálat esetén mutatható ki, amikor egymás után, egymástól függetlenül, több szakértő végzi el a páronkénti összehasonlítást. A bírálók páronkénti összehasonlításainak eredményei alapján meghatározható az összehasonlított változatok relatív súlyszáma. Ennek egyik jó módszere a Guilford-féle eljárás. Használatához legalább öt főből álló csoport bírálatait célszerű felhasználni. Az összehasonlítandó párosok száma a változatok számának növekedésével rohamosan nő., Ezért célszerű az összehasonlítandó változatok számát 20-30 alatt tartani. 5.7.1.5 Alkalmazandó összemérési módszer vagy módszerek kiválasztása és az összemérés elvégzése A változatok értékelését és összemérését sok esetben nehezíti az, hogy nagyon nehéz a változatokat különböző szempontok szerint minősítő értékeket ugyanabba a dimenzióba - és különösen pénzmértékegységbe - transzformálni. Sok nehézséget okoz az is, hogy nehéz a minősítéseket számszerűsíteni. Azokat a módszereket, amelyekben a változatok összemérése az értékelési szempontok súlyozott rendszerére épül, többtényezős döntési módszereknek szokták nevezni. A TopTen többféle többtényezős döntési módszer alkalmazását teszi lehetővé, illetve segíti elő. A TopTen lehetőségeinek kihasználásához és az összemérési módszer kiválasztásához nyújt segítséget az 1. és 2. táblázat. 5.7.1.5.1 Súlyozott összegzés módszere A súlyozott összegzés módszere azt jelenti, hogy a változatoknak a figyelembe vett értékelési tényezők szerinti minősítési értékeit a tényezők súlyszámával megszorozzuk és az így kapott súlyozott értékeket összeadjuk. Az egyes változatok esetén számított súlyozott összegek képezik ezek után a változatok összemérésének illetve rangsorolásának az alapját. Egyszerű és gyakran alkalmazott módszer. A változatoknak az értékelési tényezők szerint különböző mérési skálák alapján meghatározott minősítési értékeit valamilyen közös, dimenzió nélküli mértékegységbe kell normalizálni a súlyozott összegzés elvégzése előtt. A TopTen kétféle normalizálást tesz lehetővé: • normalizálás a vizsgált tényező esetén adott legnagyobb minősítési érték alapján, • normalizálás a legnagyobb és a legkisebb minősítési érték közötti eltéréshez viszonyítva. 44 ©Phare Program HU - 94.05
