Ijjas István: Konfliktuskezelés a vízgazdálkodásban (EJF, Baja, 1998)
5. Társadalom bevonása a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésbe
5. társadalom bevonása a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésbe 5.5 Felülről-lefelé (top-down) és alulról-felfelé (bottom-up) születő programok a folyóvölgyek vízminőség szabályozására Világszerte sok nemzeti és nemzetközi programot indítottak be az elmúlt évtizedben a nagy folyók vízminőségi viszonyainak javítására. Ezek legnagyobb részét a folyók völgyében elhelyezkedő országok kormányai, vagy nemzetközi szervezetek kezdeményezték. Ezeket felülről-lefelé (top-do n) programoknak nevezik. A kidolgozott programok célkitűzéseit az egyes országok beépítették a saját vízgazdálkodási és környezetgazdálkodási programjukba. Számos alulról jövő kezdeményezés is született emellett a folyók vízminőségének javítására, különösen a szennyezések megelőzése területén. Ilyen Hollandiában és az Egyesült Államokban megvalósított, alulról-felfelé (bottom-up) programokat ismertet Neumann és Huisingh (1993). Szerzők összehasonlító módon elemzik a víz- és környezetgazdálkodási politika kialakításának folyamatát Hollandiában és az Egyesült Államokban. Rámutatnak, hogy csak nagyon körültekintő módon szabad valamilyen politika elemet átvinni az egyik országból a másikba, mert, ami az egyik helyen nagyon jól beválik, lehet, hogy nem fog működni a másik helyen. Szerzők külön felhívják a figyelmet arra, hogy a nyugat-európai országokban alkalmazott politikáknak a kelet- illetve közép-európai országokba való átgondolatlan adaptálása is hasonló gondokat eredményezhet. Nem mindegy az sem, hogy egy adott esetben a felülről-lefelé vagy az alulról-felfelé közelítést alkalmazzuk. Krol (1993) szellemesen állapítja meg, hogy a felülről-lefelé közelítés nem hatékony akkor, ha egy lyuk van a fenéken (the top do n approach is not effective if there is a hole in the bottom)! Bár Hollandia víz- és környezetgazdálkodási politikájának is az egyik fontos alapelve a Megelőzés Elv (Prevention Principle), ez az alapelv Cramer, de Laat és van Straaten (1991) szerint a szennyezés megelőzési programokra fordított összegekben nem nagyon nyilvánult meg. 5.6 Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés A Magyar Köztársaság Kormánya által 1994-ben jóváhagyott "Magyarország vízügyi politikájáról" című dokumentum megfogalmazza, hogy: "A vízügyi igazgatási szervezet feladata a nagyobb tájegységekre, országrészekre kiterjedő problémák megoldásának műszaki alternatíváit koncepció szinten kidolgozni, bemutatva azok hatásait és költségeit. Ez a tevékenység folyamatos tervező munkát igényel és szükségessé teszi az eredmények egységes megjelenítését. Az országos, illetve az egyes régiókra kiterjedő koncepció képezi az alapját a vízgazdálkodással kapcsolatos helyi igények ütköztetésének és segíti az érdekeltek közötti konszenzust." 5.6.1 A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés célja (a.) A nagyobb térségek, általában vízgyűjtő-területek vízviszonyainak, az ezt befolyásoló társadalmi, gazdasági, környezeti és területfejlesztési feltételeknek átfogó elemzése. (b.) A vízgyűjtő jelenlegi állapotának értékelése, a problémák bemutatása; a lehetséges megoldások feltárása, összehangolása, környezeti, gazdasági szempontból való mérlegelése. (c.) Mindezekről a társadalom érintett csoportjainak tájékoztatása, a problémákról és megoldásokról véleményük kikérése. (d.) A vízgyűjtő kínálati terv, más szóval lehetőség-terv összeállítása, amelyből az érdekeltek információkat meríthetnek és kialakíthatják - céljaiknak, igényeiknek és a lehetőségeknek megfelelően - a maguk cselekvési programját, intézkedési tervét. (e.) A területrendezési tervezés vízgazdálkodási vonatkozásainak megalapozása. (f.) A rendelkezésre álló információk szintetizálásával a vízgyűjtőn belüli egyes vízgazdálkodási részfeladatok megoldásának, azok rendszerbe illesztésének megalapozása. (g.) Nagyobb tájegységekre és az ország egészére vonatkozó vízgazdálkodási szintézis lehetővé tétele. 34 ©Phare Program HU - 94.05
