Ijjas István - Kiss Guba Ferenc - Molnár Tibor: Mezőgazdasági vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981)

5. Elágazó csőhálózatok méretezése lineáris programozással

nem csökkenthetők tovább az átmérők - kinyomtatásra kerül a mértékadó szakasz száma (annak a szakasznak a száma, amely végén a mértékadó pont van) és a maradék nyomás nagysága,- azokat az eseteket, amikor a legnagyobb átmérők alkalmazása a gazdaságos, külön kiírja a számítógép,- a "CSŐKIMUTATÁS" szöveg nyomtatása után a csőszükséglet kiíratása következik, majd- az "ÖSSZES CSŐHOSSZ" szöveg és az egész hálózat teljes hosz- sza,- végül az utolsó eredmény "A CSŐHÁLÓZAT KIVITELI KÖLTSÉGE" szöveg és a megfelelő érték.

5.6 A PROGRAMMAL MEGOLDHATÓ FELADATOK MÉRETEI

A feladatok maximális lehetséges méretét a következő lenség határozza meg:

9. N2+M(S+3)+12N+5U+max[N(M+U)+2M+2; (M+N)(S+4)+8N+s] ahol

N2 - az alkalmazható csőátmérők száma,

M - mértékadó pontok száma,

S - a szivattyú típusok száma,

N - szakaszok száma,

U - vezetékek vízhozamainak maximális száma.

A max. szimbólum azt jelenti, hogy az

N(M+U) + 2M + 2 illetve az (M+N)(S+4>f8N+S

értékek közül a nagyobbat kell figyelembe venni.

Ha a határértékhez közeledünk, tehát amikor az egyenlőtlenség bal oldala közel áH a jobb oldal értékéhez, akkor jelentősen nő a számításhoz szükséges gépidő. Ezért a feladatot célszerű részekre bontani.

Ha a szivattyúteleptől közvetlenül több fővezeték ágazik szét, akkor az egyes fővezetékekhez tartozó csőhálózat részek optimalizálását külön-külön célszerű elvégezni, mert igy a gépidőszükséglet kisebb, mintha együtt futtatnánk az egész csőhálózatot és az adat előkészítés, valamint az adatok lyukasztása során kisebb a hibalehetőség. Ilyenkor természetesen minden csőhálózatrészt külön csőhálózatként kell kezelni és igy a szakaszok számozását is 1-től kezdeni. A külön optimalizálás nem csökkenti a megoldás pontosságát, mert az egyes csőhálózat részek átmérői a többi részek átmérőit nem befolyásolják.

egyenlőt- = 14 000

154