Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)
1. rész. A Kiskörei-vízlépcső jelentősége - 1.3 Mátrai István: A Tisza vízlépcsői
mintegy 30 000 ha mezőgazdasági területet venne igénybe. Kedvezőtlen a nagy hosszúságú töltések költsége, és a hullámverés elleni védelme, amely különösen a nagyobb felületű tavaknál jelentős. Nagyteljesítményű vízpótlás lehetséges a Duna vizének a Tisza völgyébe való átvezetésével. Ismeretes, hogy a Duna a Tiszához képest rendkívül bővizű, és a nyári öntözési időszakban kedvezően nagy vízhozama van. Így kézenfekvő a Dunából a Tiszába való átvezetés annál is inkább, mivel a Duna vizének jövőbeli felhasználása a Tiszáénál sokkal kisebb mértékben növekszik. Az öntözési idényben a Duna mértékadó 80%-os vízhozama 2000 m3/s körüli értékű, még az öntözési időszak végén is kereken 1400 m3/s, tehát mintegy nyolcszorosa a Tisza hasonló hozamának. A végzett vizsgálatok szerint a legkedvezőbbnek mutatkozik egy kb. 100 m3/s max. vízmennyiség szállítására, és egyúttal IV. osztályú, 1350 t-ás vízi járművek közlekedésére is használható összekötő csatorna a Duna—Tisza között. Az átvezetett víz megfelelő hasznosításának előfeltétele a Kiskörei-víz- lépcső után megvalósítandó Csongrádi-vízlépcső, így ez a vízpótlás csak a Tisza-csatornázás legfontosabb műveinek elkészülte után jöhet szóba. A tározást illető vizsgálatok a legutóbbi években arra az eredményre vezettek, hogy a legkedvezőbb és leggazdaságosabb egy újabb tározási módnak, a medertározásnak a bevezetése. A megoldás lényege az, hogy gyakorlatilag síkvidéki tározókat építünk, azonban nem távol a Tiszától, és azt nem hosszú csatornahálózat felhasználásával töltjük meg hónapokon át, hanem közvetlenül a Tisza-mederben és a töltések között tározunk egy magasabb tavaszi tározási szint előállítása útján. Erre igen alkalmas területek vannak egyes helyeken. A tiszai tavaszi árvizek a legszárazabb időszakban is minden évben biztonsággal szolgáltatják a tározáshoz szükséges víztömegeket. Az árhullámok vége felé lefolyó víztömeg egy részét magasabb duzzasztással visszatartjuk, és azokat a nyári vízigények pótlására felhasználjuk (2. ábra). A tározók megtöltése rövidebb, 1—2 heti időt igényel, hidrológiai előjelzés útján biztonságosan lehet előirányozni, így a Tisza völgyében amúgy is haszon nélkül lefolyó tavaszi árvizeknek ha töredékét is, de hasznosítjuk. Ilyen kedvező adottság a Kiskörei-vízlépcsőn kívül a tervezett Csongrádivízlépcsőnél is adódik. A fent felsorolt tározási változatok közül leggazdaságosabbnak a me- dertározás mutatkozott. A 3. ábra áttekintést nyújt 1 m3 tározótérre eső beruházási költség alakulásáról a különböző tározási megoldások esetén. A szaggatott vonallal körülhatárolt tartományban ábrázoltuk a gyakrabban előforduló eseteket. A későbbi ütemekben a Duna vizének átvezetése, majd bizonyára egyes hegyvidéki tározók kiépítése is szervesen ki fogja egészíteni a rendszert. A Kiskörei- és tervezett Csongrádi-vízlépcsőnél ilyen módon a dinamikus, időszakos duzzasztás útján 400 -j- 180 = 580 millió m3 vizet lehet tározni. 55
