Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)
1. rész. A Kiskörei-vízlépcső jelentősége - 1.2 Breinich Miklós: A kiskörei többcélú nagylétesítmények szerepe a Tisza-völgy fejlesztésében
súlyt a meglevő öntözések stabilizálására, korszerűsítésére, az öntözővízszolgáltatás biztonságos megalapozására, a kettős működésű csatornák felszámolására helyezi. A tárolótér fokozatos kiépítése tehát összhangban van az öntözés területi fejlesztésével, illetve az ezzel járó vízigénynek középtávú ütemezésével. A vízlépcső nemcsak a közvetlen hatásterületet látja el öntözővízzel. A bögében tárolt víz egyúttal lehetővé teszi, hogy ennek a terhére más térségekben is növeljék az öntözővíz-szolgáltatást. így a Kiskörei-vízlépcsö üzembe helyezése nyomán válik lehetővé a borsodi, a szabolcsi öntözések, valamint a Keleti-főcsatorna mentén tervezett, illetve részben megvalósított esőztető fürtök öntözővíz ellátása. A Körösök vízpótlása egyelőre a Keleti-főcsatornán keresztül biztosítható. Később, a Nagykunsági-főcsatorna teljes kiépítése után, ezen keresztül is eljuthat a Körösvölgybe és Békés megye legértékesebb löszháti területeire a Tisza vize. Ily módon a vízlépcső üzembe helyezése a Tisza-völgy egészét érinti. A ténylegesen tárolt vízmennyiségen felül a felhasználható készletet növeli az úszó-szivattyútelepek megszüntetése is. Korábban a Tisza középső szakaszán ezek a művek látták el a térség belvízcsatornáin keresztül az öntözőtelepeket vízzel. Az úszóművek a maguk idejében korszerű és főleg olcsó létesítmények voltak, kiválóan alkalmasak a szeszélyesen változó tiszai vízállások áthidalására. Üzemük fenntartása azonban — éppen kisvizek idején — nagyobb vízmélységet igényelt. így a feltétlen szükséges mederben hagyandó vízmennyiségen kívül többletvizet kellett erre a szakaszra biztosítani. Most az úszó vízkivételek megszűnésével felszabaduló vízkészlet öntözési célra hasznosítható. Az öntözés széles körű, nagyobb arányú kiterjesztésére csak a Nagykunsági- és a Jászsági-főcsatorna megépítése után kerülhet sor. A nagylétesítmények fokozatos kiépítése összhangban van a mező- gazdaság távlati öntözés-fejlesztési célkitűzéseivel. A vízlépcső — a vízpótlás lehetőségének megteremtője — egy ütemben, a műszaki-gazdasági lehetőségek által adott legrövidebb idő alatt épült meg. A víztároló az ipari és mezőgazdasági vízigények által kívánt ütemben valósul meg, míg a főcsatornák építési ütemét az öntözés vízszükséglete határozza meg. A főcsatornák kiépítésének meg kell előznie a fürt főcsatornák, illetőleg az öntözőfürtök létesítését. A főművek hasznosulása azonban nem mérhető azon keresztül, hogy az üzembe helyezés időpontjában hány ha öntözés van rájuk kapcsolva. Egy több százezer hektáros öntözőrendszer hasznosulása csak több év, illetve évtized távlatában értékelhető. Az üzemek felkészültsége, anyagi ereje, gazdasági lehetősége nem hozható szoros összhangba a főcsatornák építési ütemével. Sok esetben nagyobb az öntözési kedv a főcsatorna tervezett végpontjában, mint a kezdeti szakaszán. A ténylegesen jelentkező igények kielégítése érdekében a Nagykunsági-főcsatorna építése 1973-ban a Körös felől is megindul, 1975-ig mintegy 12 km hosszú szakasz épül meg a Tiszaföldvár—Mezőhék—Kungyalu térségében tervezett öntözőfürtök vízellátására. Az öntözővíz egyelőre a Keleti-főcsatornán keresztül jut el ebbe a térségbe. De a mezőgazdaság nemcsak az öntözésnek látja hasznát. A mezőgazdaság érdekeit szolgálják a tároló mentén és az öntözőrendszerekben végre44
