Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)
1. rész. A Kiskörei-vízlépcső jelentősége - 1.2 Breinich Miklós: A kiskörei többcélú nagylétesítmények szerepe a Tisza-völgy fejlesztésében
nák által behálózott területen is létesülhetnek ipari vízkivételek. Erre jó példa a Keleti-főcsatornából kielégített debreceni vízigény. A vízlépcső vízerőtelepe önálló ipari létesítmény. A 28 MW-os vízerőmű átlagos évi 100 millió kWó energiatermelése az országos energiamérleghez viszonyítva csekély jelentőségű. A tiszalöki üzemi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a terhelési csúcsok vitelében megnő a vízerőművek jelentősége. Tiszalökkel együtt a több mint 40 MW csúcsidőben rugalmasan igénybe vehető teljesítmény már nem lebecsülendő. A vízerőmű amellett, hogy energiaszegény világunkban állandóan megújuló energiaforrást hasznosít, környezetvédelmi szempontból előnyös, mert nem szennyezi sem a levegőt, sem a vizet. 2. Mezőgazdaság A mezőgazdaság gyors fejlődésének eredményeképpen az elkövetkező években egyre több mezőgazdasági üzem eszközellátottsága és műtrágya felhasználása ér el olyan szintet a Kiskörei-vízlépcső hatásterületén, amikor már nélkülözhetetlen az öntözés széles körű bevezetése. A teljes kiépítés után mintegy 300 ezer ha öntözésére nyújt lehetőséget a tárolóban összegyűjtött víz. Az öntözővizet a főcsatornák és az elosztó fürtfőcsatornák vezetik el a több ezer hektáros öntözőfürtök határáig. Itt nagynyomású automatikus üzemű szivattyútelepek épülnek, amelyek földbe fektetett csőhálózaton keresztül juttatják el a vizet az esőztető hid- ránsokig. A térségben meglevő öntözőtelepeket is az újonnan létesülő fürt főcsatornákra kapcsolják át. Ezzel megszűnik az a káros gyakorlat, hogy az öntözővizet belvízcsatornák szállítják. Jelenleg ugyanis a csatornák jó része hol öntözővizet, hol csapadék-, illetőleg szivárgó vizet vezet. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy az öntözővíz vegyszerekkel fertőzött vizekkel keveredhet. Ezenkívül az állandó kétirányú vízszállítás a csatornák fokozott fel- iszapolódását is okozza. Az öntöző és lecsapoló hálózat különválasztása fontos eredménye a rendszer üzembe helyezésének. A csatornák természetesen nemcsak az öntözés vízszükségletét elégítik ki. A nagyüzemi állattartás technológiájához, az öntözésre felhasznált hígított szennyvíz előállításához, szükséges víz is a csatornákon keresztül jut el az állattartó központokba. Az ipari vízigénylőkkel szemben, amelyek a kivett víz jelentős részét visszajuttatják a folyóba, a mezőgazdaság — elsősorban az öntözés — túlnyomórészt elhasználja a kivezetett vizet. Ebből a szempontból tehát különös jelentősége van a tárolótér kialakításának és nagyságának. A kiskörei tárolótér (1. ábra) folyamatosan épül, így a tárolható vízkészlet is fokozatosan növekszik. Az első ütem üzembe helyezésével 25 millió m3-es hasznos tárolótér alakul ki, a második ütem keretében 1978-ban a tárolótér 50 millió m3-re és 1980-ban 100 millió m3-re emelkedik. A IV. ötéves öntözési terv viszonylag lassúbb fejlesztési ütemet irányoz elő, a hang42
