Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)
1. rész. A Kiskörei-vízlépcső jelentősége - 1.1 Dégen Imre: A Kiskörei-vízlépcső vízgazdálkodási jelentősége
felszíni vizek rohamosan növekvő elszennyeződése lelassult ugyan, de a folyamat megállításához és a vízminőség javulásához további hatékony intézkedéseket kell tennünk, amelyekhez a települések és ipari üzemek szennyvíztisztításának fejlesztése mellett hozzátartozik a befogadók öntisztító képességének növelése is. A Kiskörei-vízlépcsőnek a vízminőségre gyakorolt hatása vitatott. A lefolyási viszonyokban bekövetkező változások a tározótér-oxigénháztar- tására mind kedvező, mind kedvezőtlen hatást fejthetnek ki. A vízminőség szempontjából káros a víz sebességének csökkenésével együtt járó csökkent oxigénfelvevőképesség. Viszont kedvezően hat a vízfelület növekedése és a tározott víz hígító hatása. A folyó tározóvá alakulásának a biológiai feltételeket érintő következményei még kérdésesek, ezért a vízminőség alakulására véglegesen nem következtethetünk. A többcélú tározó vízminőségének védelme érdekében mérlegelendő az ipari szennyvizek regionális rendszerű összegyűjtése és a tározó alatti koncentrált bevezetése a Tiszába. A komplex szabályozás keretében a különböző vízminőségű mellékfolyók vízszállításának arányában bekövetkező módosulást, s ennek hatását a tározott készletek vízminőségére folyamatos megfigyelések támaszthatják alá és az eredmények a vízminőség előrejelzést is megalapozhatják. g) Vízkészletgazdálkodás A Tisza-völgyben az elmúlt évtizedekben a vízigények lényegesen növekedtek. 1970-ben már 190 m3/s-os vízigény jelentkezett, amely a Tisza természetes mértékadó vízkészletének mintegy 80%-a. Az előirányzatok szerint 1985-ig a vízigény évi 4,0—6,5%-os növekedése várható. Ha a minimális vízigény-növekedést vesszük alapul, akkor ez a Tisza völgyében 1985-ben 270 m3/s folyamatos vízsugárban kifejezett vízigényt jelent, amely már nagyobb, mint a folyó természetes mértékadó vízkészlete. A vízmérleg hiányának kiküszöbölésére, az öntözés és egyéb vízhasználatok fejlesztésére halaszthatatlanná vált a vízkészletek növelése, vízpótló művek építése. A térség vízpótló létesítményeinek kiépítését indokolja az a körülmény is, hogy a szomszédos államok ugyancsak növekvő ütemben fejlesztik víz- használataikat. Ennek következtében a Magyarországon hasznosítható készlet az 1970. évi 163 m3/s-ról 1985-re 55 m3/s-ra csökken. Az 1970. évi mértékadó augusztusi vízmérleg szerint a Tisza vízgyűjtőjén 18 m3/s helyi vízhiány jelentkezett. A vízhiány 60%-a közvetlenül a Tisza mentén jelentkező igényekkel összefüggésben merült fel, míg 25%-os vízhiány a Körösvölgy vízhasználatait korlátozta, de a Keleti-főcsatorna hatásterületén felmerülő vízhiány is jelentős. A Kiskörei-vízlépcső a Körös-völgyi vízpótló létesítményekkel együtt — az 1980—1985-ig megvalósuló második építési ütemben — mintegy 100 m3/s többletvízhozamot jelent a mértékadó időszakban (7. ábra). Végső kiépítésében a többlet vízhozam 175 m3/s lesz. Ezzel lehetővé válik a Körös-völgy gravitációs öntözővízellátása. A hasznosítható alapvíz23
