Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)

2. rész. A Kiskörei-vízlépcső építése - 2.8 Dobó István: Tervezői művezetés

rendkívüli méretű és időigényű geodéziai műveletek sora tette volna csak ezt lehetővé), annak eldöntésére, hogy az észlelt eltérések egy vagy több pont elmozdulásából erednek-e, és ez az elmozdulás melyik pontnál milyen irányú lehet, egyedüli gyors módszerként a pontok és az egész munkaterület függőleges mozgásairól rendelkezésre álló saját mérési eredmények folyamatos idősora, és az 50 m mélységig rendelkezésre álló talaj szelvények, valamint az ezekre két év alatt ható terhelés-változások komplex vizsgálata kínálkozott. Ezt a vizsgálatot a tervező helyszíni művezetőinek kellett gyorsan elvégezniük.

Először megállapítottuk, hogy a hálózat minden egyes pontja sértetlen, amire az ismertetett szolid alapozási mód és mindennapos használatuk is kellő garanciát nyújtott. A továbbiakban — a vizsgálat részletei nélkül

— csupán a végső következtetést és annak ellenőrzését ismertetem. A vizsgálat alá vont 6 db alappont (a 2/a. jelű pont később létesült) közül 5 db-ra, Ш. környezetére az előző két és fél évben kifejtett hatások változóak és magassági értelemben is kicsik voltak és így ezek vízszintes elmozdulásának indokolható mértéke nem haladta meg a 4—5 mm-t. Egyedül az 1. sz. pontnál volt indokolható több cm nagyságú előre meghatározható irányú vízszintes mozgás az alábbiak szerint :

Amint a 3. ábrán látható, az 1. sz. ponton át meghúzott egyenes (x—x) egyik oldalán a vízlépcső egyre mélyülő munkagödre, ugyanakkor a másik oldalán a mind szélességében, mind mélységében nagy méretű „H” tömbnek nevezett fokozatosan növekvő, az 1. sz. pont közelében 6 m magasságú feltöltés terül el.

A munkagödör kiemelése során több ponton mérték a tehermentesítés következtében bekövetkezett expanziót, mely a vízlépcső tengelyében 70 és 80 mm között változott, ugyanakkor a „H” tömb területére felhordott többlet-terhelés hatására fokozatosan kialakuló 60 és 95 mm közötti süllyedéseket mértek. Maga az 1. sz. pont a szóban forgó időszak alatt 31 mm-t süllyedt, ami az x—x egyenesnek a feltöltés és a munkagödör határvonalához viszonyított helyzetéből következik. (A feltöltés közelebb volt.)

Mind az expanziós, mind az össznyomódási folyamatban számítással is igazolhatóan részt vett az alappont 22 méter mélyen fúrt cölöpének csúcsa alatti két kötött rétegsor is. így egyértelműen indokolható az 1. sz. pontot tartó vasbeton fúrt cölöpnek a terep alatt 30—40 méter mélyen levő pont körüli elfordulása, ami a 4. ábrán látható. Ezt természetesen a cölöpöt körülfogó teljes talajrétegnek hasonló irányú — talán leginkább csavarodásnak nevezhető — mozgása idézte elő.

A cölöp felső végén levő háromszögelési pont vízszintes mozgása tehát

— feltöltés felé, az x—x egyenesre merőlegesen — akár több centiméter nagyságban is indokolhatónak látszott anélkül, hogy a 60 cm-es átmérőjű vasbeton cölöpnek el kellett volna törnie.

Az igazolás már egyszerű volt. Ki kellett választani a hálózat két olyan pontját, amelyeknek még kismértékű vízszintes elmozdulására sem lehetett geológiai indokolást találni, és ezeknek az eredeti mérésből számított koordinátáit véve alapul, az 1. sz. pont új koordinátái az elmozdulás irányát és nagyságát pontosan megadták. Ez 59 mm volt és iránya is egyezett az ismertetett összefüggések alapján várható iránnyal.

184