Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)
2. rész. A Kiskörei-vízlépcső építése - 2.4 Koháry Nándor–Nagy Illés: Főcsatornák és tározó töltések építése
g) Bújtatok építése A belvízbúj tatók négyszög-keresztmetszettel, egy vagy több nyílással készültek a szállítandó vízmennyiség figyelembevételével. A hossztengelyük mentén 5—9 csőtagra vannak felosztva oly módon, hogy az egyes csőtagoknál kiképzett dilatációs hézagokba SIKA-lemezt használtak. Ennek fontosabb jellemzői: szélesség: 330 mm, anyag: WRT 75, fajsúly: 1,44 kp/cm3, keménység: Sh A° 71—80, szakítószilárdság: 100—150 kp/cm2, szakadó nyúlás: 200—350%. A belvízbújtatók aknáiban kettős zárás, a csatlakozó elő- és utócsatornában kőburkolat készült. A hanyi búj tatónak a Jászsági-főcsatorna alá kerülő szakaszán — a két szélén 16,00—16,00 m hosszon a 77,95 m A. f., a közepén 39,60 m hosz- szon a 77,25 m A. f. szintig, a két sorban — 8,00 m hosszú Larsen-falat vertek le, hogy három csőtag építéséhez szükséges munkagödör állékonyságát biztosítsák. E műtárgy — a belvíz levezetésén kívül — alkalmas arra is, hogy a hullámtérből a főcsatornába, ill. a főcsatornából a Hanyi-érbe vezessen át vizet. 5. Biológiai védőrendszer A biológiai védőrendszer alapvető feladata, hogy a tározótó és a főcsatornák töltéseinek hatalmas rézsűfelületét az erózió ellen megvédje. További célja, hogy a vonalas létesítmények miatt kisajátított és így a mezőgazdasági művelésből kivont területek helyett másodlagos mezőgazdasági jelleggel hasznot hozzon. A tározótó és a főcsatornák töltéseinek rézsűfelületei a különböző helyeken — vizes oldalon, mentett oldalon stb. — más és más károsító hatásoknak van kitéve. Ezek az eltérések és a változó termőhelyi viszonyok más-más összetételű növényállomány kialakítását teszik szükségessé. A biológiai védőrendszert a 9. ábra mutatja a tározótó és a főcsatornák vonatkozásában. Általánosságban megjegyzendő, hogy a különböző töltések víz felőli oldalán nedves (humid) termőhelyi viszonyokat kedvelő, tűrő növényzet, a víz feletti és a mentett oldalán pedig száraz (arid) termőhelyi viszonyokat tűrő növényzet alkotja a biológiai védőrendszert. Ezek feladata a felületi (szél, víz) erózió elleni védelem. A biológiai védelem kivitelezője a Közép- tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság volt. 1973-ig a biológiai feladatokból csak a füvesítés valósult meg. A talajtáperő fenntartása érdekében 3,4 dkg/m2 (25%-os) pétisónak 2,2 dkg/m2 (18%-os szuperfoszfátnak 2/3-át szórták ki géppel a gyommentes területre, amelyet talajtól függően kevertek a talajba. Ezzel a talaj porha- nyóssá is vált. A talaj felület egyengetése céljából fogasolás következett, amelyet DT 54-es lánctalpas traktor által vontatott nehéz boronával végeztek. A magágy elkészítése után a fűmagvetés „Bantam” típusú Hydro- seeder géppel történt. A gép kétkeréken futó konstrukció, amelynek 2250 literes tartójában keverőlapát biztosítja a víz a fűmag és a még hiányzó 9 129
