Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)
2. rész. A Kiskörei-vízlépcső építése - 2.4 Koháry Nándor–Nagy Illés: Főcsatornák és tározó töltések építése
A végleges kisajátítás során a kisajátítási határt — a tározótó töltéseinél a szivárgó csatorna mentett oldali rézsűjének lábától átlagosan 6,00 m-re, — a főcsatornáknál a párhuzamos utak mentett oldali útárkának külső koronaélétől átlagosan 2,00 m-re tűzik ki. 2. Tározó töltések építése A tározó jobb és bal parti töltéserősítési munkáihoz szükséges anyagnyerőhelyeket, valamint az erősítési munkák által igénybe vett területek nagy részét erdők borították, amelyeket az előkészítő munkák keretében el kellett távolítani. A fakitermelés 1968-ban a vízlépcső munkagödrének kialakításával kezdődött és 1973-ig az Erdőigazgatóságtól 529, a termelőszövetkezetektől 56 és a Vízügyi Igazgatóságtól 429 ha, összesen 1014 ha nagyságú erdőt termeltek ki 160 000 m3 kitermelt famennyiséggel. A fakitermelési feladatok végrehajtása — kisebb zökkenőkkel — terv szerint történt, és lényegében nem akadályozták az építési munkákat. Az erdőgazdasági és tsz. kezelésében levő erdők termelésénél csak vékony választék került ki, amelynek kitermelése lényegesen munkaigényesebb, mint a vastagabb állományé. A Vízügyi Igazgatóság erdői pedig zömében túltartott, elöregedett erdők voltak. Itt a fák hatalmas méretei tették erősen próbára a gépeket és embereket. A szállítójárművek részére utat kiképezni csak dózerek segítségével lehetett, ami jelentősen megemelte a termelési költségeket. Volt olyan terület, ahol 1 m3 vastag fa termelési költsége elérte a 300 Ft-ot is. A fakitermeléshez kapcsolódott a tuskók eltávolítása, amelyet minden esetben a műszaki létesítmény építését végző kivitelezők végezték. Kisebb 20—25 cm faátmérőjű tuskókat — miután mély gyökerű fafaj nem igen volt a területen — Sz—100-as földtolóval lehetett eltávolítani. A 25 cm-nél nagyobb faátmérőjű tuskók eltávolítására szolgáló gépet a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság fejlesztett ki a „Vadkan” lengyel tuskókiemelőből (1. ábra). A gép lényegében a lánctalpas erőgépre hátul felszerelt háromszög alakú keret, amelyben 1 db 1 m-es hasitókés, előtte pedig egymástól 25 cm távolságra 2 db 80 cm-es kiemelő fog van felerősítve. A géppel a legnagyobb tuskók is kiszedhetők voltak. Fokozatos munkavégzés esetén 1 m3 tuskó kiszedési költsége 245 Ft volt. Az olasz gyártmányú „Elettari” tuskóforgácsoló gazdaságosan csak sík terepen volt alkalmazható. A tuskómaró D4 К—В traktorra volt felszerelve és függőleges tengely körül forogva a tuskó anyagát szétforgácsolta. Költsége sík terepen m3-enként 150—200 Ft között mozgott (2. ábra). Robbantással történt tuskókiszedést is alkalmaztak. E módszer a hullámtéri viszonyok között kissé körülményes, mivel a feliszapolódás miatt néha a gyökfő 1 m-nél is mélyebben volt található. Főleg 80 cm-nél nagyobb faátmérőjű tuskók kiszedésénél volt gazdaságos. 116
