Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)
1. rész. A Kiskörei-vízlépcső jelentősége - 1.1 Dégen Imre: A Kiskörei-vízlépcső vízgazdálkodási jelentősége
formkori munkatársaik emlékének, a neves és névtelen szakemberek, mérnökök, technikusok, munkások, építő- és földmunkagép kezelők, kubikusok ezreinek, akik az úttörés időszakától napjainkig fáradhatatlan munkálkodásukkal, sokszor áldozatos erőfeszítéseikkel, küzdelmeikkel mindmind hozzájárultak hazánk e vidékének felvirágoztatásához, honfitársaink boldogulásához. És amikor a magyar vízi mérnökök neves szaklapja a Vízügyi Közlemények külön számban állít emléket ennek a Tisza-völgy fejlődésében mérföldkövet jelző alkotásnak és alkotóinak, ez nemcsak korunk, szocialista társadalmunk teremtő erejét, hanem az elődök dicsőségét is hirdeti. 1. A vízgazdálkodás jelentősége a Tisza-völgyben A vízgazdálkodás jelentőségét a Tisza-völgyben egyfelől a természeti, másfelől a társadalmi-gazdasági viszonyok és ezek dinamikus kölcsönhatása határozza meg. Ezért a következőkben a Tisza-völgy természeti és gazdasági viszonyainak egyes olyan elemeit vázoljuk, amelyek megszabják a vízgazdálkodás feltételeit, mintegy kijelölik fejlődésének irányát, megoldásra váró feladatait. Kiemelkedik ezek közül a Tisza csatornázása, amelynek első vízlépcsője, a tiszalöki csaknem két évtizede fejti ki jótékony hatását a tiszai térség vízviszonyainak átalakítására és második vízlépcsőjét, a kisköreit, a magyar vízgazdálkodás eddigi legnagyobb komplex létesítményét, most adjuk át rendeltetésének. a) Természeti viszonyok A vízgazdálkodás kiinduló alapját a természetes vízviszonyok, a természetes vízkészletek jelentik. A domborzati, éghajlati és földtani viszonyok a víz földi pályáját alapvetően befolyásolják, s meghatározó tényezői annak, ahogyan a víz az ember földrajzi környezetében megjelenik. A Kárpát-medence keleti felének vizeit a Tisza gyűjti össze és viszi legnagyobb bal parti mellékfolyóként a Dunába. A csaknem 1000 km hosz- szú folyó kerekded vízgyűjtő medencéjének területe 157 000 km2 (1. ábra). Jellegét tekintve lényegében két részre osztható: a vízgyűjtőt határoló 2300 m-ig emelkedő hegykoszorú és a vízgyűjtő közepén 1800 m magasra emelkedő hegytömb alkotta hegyvidéki térségre és a 200 m-es magasság alatti kb. 80 000 km2 kiterjedésű síkvidéki részre. A vízgyűjtő egészének mintegy 30%-a, síkvidéki részének 56%-a fekszik hazánk területén. A Tisza-völgy jelentőségét országunk életében az is mutatja, hogy Magyarország területének fele jut a Tisza vízgyűjtőjére. Az Alföld helyét egykor elfoglaló Pannon tengert a pleisztocén kor kezdetére a környező hegykoszorúból ide torkolló folyók nagyrészt fel- töltötték hordalékukkal. Az így kialakult síkság felszínét a széljárás hatására kivájt kisebb-nagyobb teknőkben létrejött mocsarak és a köztük levő magasabban fekvő hátak borították. A folyók határozott esés hiányában, bizonytalanul kanyarogva, medrüket változtatva kerestek rajta utat. Időnként kiáradó vizük, a lefolyást nem találó csapadékvizekkel együtt a mo8
