Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 3. A vízi munkálatok és gazdasági jelentőségük felismerése a reformkorban (1825–1850)
gálati szabályzat megszegésén felbőszülő osztrák vezetők többé már nem kezelték nélkülözhetetlenként. A hivatali bürokrácia minden eszközét és módszerét felhasználva gondosan kidolgozott hajszát indítottak ellene és 1829-ben, már szinte a háromszögelési munkálatok befejezése előtt leváltották. Helyére — megbízása végéig: ideiglenes minőségben — Vásárhelyit állították, magát Hüszárt pedig visszaküldték Nagyváradra a Körösökhöz. Az elszenvedett sérelemért alig kárpótolhatta, hogy korábbi működése helyén a Körösök szabályozásával foglalkozhatott, mert megfelelő segítséget nem kapott, sőt végül még ezt a munkakört is kivették a kezéből. A méltánytalanságok megtörik, s ekkor ütközik ki rajta a korábbi megfeszített munka hatása: egyre többet betegeskedik . . . (Ami nem csoda a mocsarak, lápok között folytatott sokéves tevékenység után, aminek nem egy halálos áldozata volt — Huszár közvetlen munkatársai közül is.) Így aztán lehetséges, hogy végül még igazzá is váltak azok a vádak, melyekkel őt — a legképzettebb és legaktívabb mérnökök egyikét illették, hogy mellőzését indokolják: munkáját elhanyagolja, használhatatlan munkaerő . . . Az osztrák bürokrácia teljes diadalt arathatott: egy kiváló magyar tehetség az ország és a haladás szolgálatában végzett több évtizedes lelkes és páratlanul eredményes munka után teljesen felőrlődött a bürokrácia malomkövei között. Mellőzve, anyagilag háttérbeszorítva, sőt teljesen elfeledve halt meg Nagyváradon. Félreállí- tása, mellőzése annyira teljes volt, hogy — egészen napjaink technikatörténeti kutatásainak eredményeiig — még az utókor is alig tudott valamit munkásságáról, érdemeiről, s hiteles arcképe sem ismeretes. És hogy a kép teljes legyen: az általa kialakított, továbbfejlesztett műszereket — egy szintezőt és egy vízmérőszárnyat — a bürokrácia útvesztőiben kallódó tervei alapján legyártva — a halála körüli években hozta forgalomba a bécsi Voigtlánder cég . . . A Duna-felmérés második szakasza, a szabályozáshoz közvetlenül szükséges szintezés munkája, (részben csak felülvizsgálata) a fixpontok és a vízmércék elhelyezésével 1835—1845 között folyt le — Hieronymi Ottó vezetése alatt. Közben a dunai testület egy részének átcsoportosításával és kiegészítésével — és a korábbi adatok felhasználásával — 1832/33 telén megkezdődtek a Tisza-felmérés munkálatai is. Bár a testület megbízott vezetője hivatalosan Vásárhelyi maradt, maga — al- dunai elfoglaltsága (az Al-Duna-térképezés és a szabályozási munkálatok), majd az Építési Igazgatóság központjába való beosztása miatt — a tiszai felmérésben már nem vett részt. A munkálatok tényleges vezetője Lányi Sámuel a Duna-mappáció csaknem kezdettől fogva működő, kiváló munkatársa volt. Lányi Sámuel (1.791—1860) Lányi Sámuel a magyar vízépítés történetének egyik legkevésbé ismert nagysága. Életéről csak annyit tudunk, hogy Iglón született, s mérnöki oklevelét 1823-ban kiváló eredménnyel szerezte meg. Fiatal korában uradalmi mérnökként működött, s mint festő és grafikus is jó nevet szerzett. Utóbb, egész ismert pályafutása során az Építési Igazgatóság térképészeti kirendeltségeinél, előbb a Dunán, majd a Tiszánál dolgozott. A szabadságharc idejétől kezdve nem tudunk róla semmit, s még halálának helye és ideje is csak a közelmúltban vált ismeretessé.* A Tisza-felmérés nagy jelentőségű munkáját az 1827. évi országgyűlés, valamint az 1830. évi árvizektől sokat szenvedett megyék sürgetése alapján Széchenyi, mint folyószabályozási királyi biztos indíttatta meg. Minden hasonló hazai munka közül a Tisza-felmérés volt a legnagyobb vállalkozás, amit valaha is végrehajtottak. A 12 év alatt elvégzett munka lebonyolításához tekintélyes mérnöki kar mozgósítására volt szükség. Az itt működő fiatal mérnökök közül nem egy később a magyar műszaki élet elismert alakja lett. Néhány név a kezdeti hét főről — nem számítva a közreműködő megyei mérnököket — kereken negyven főre nőtt mérnöki karból: Hieronymi Ferenc, Kamőczy Gábor, Komneno- vich Sándor (későbbi műegyetemi tanár), Nagy István, Nikolka András, Perleberg Gusztáv, Pribék Béla, Reitter Ferenc (a Fővárosi Közmunkák Tanácsának vezetője). Sasfen Károly (Széchenyi munkatársa) stb. Felmérési lapjaik, melyeket idáig — a Huszár-féle Duna-térképekkel együtt — éppen tökéletességük miatt, még a mérnöki köztudat is Vásárhelyi Pál nevével hozott kapcsolatba, (s a szakirodalom is tévesen mint „Vásárhelyi-féle térképeket" emleget). Kiterjedtek a Tisza egész vízrendszerére: a Bodrogra, a Szamosra, a Körös-Berettyóra, a Marosra, sőt részben a Temes és Bega völgyére is. Csillagászati alappont-meghatározások, elsőrendű háromszögelések, részletes vízrajzi felvételek, szintezések, meder * Bendefy László: Lányi Sámuel, 1791-1860. Hidrológiai Tájékoztató. Bp. 1967. nov. — önarcképe a Magyar Posta 1967. évi II. Festménysorozata révén vált közismertté. 96
