Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 3. A vízi munkálatok és gazdasági jelentőségük felismerése a reformkorban (1825–1850)

A szükségessé váló egységes és rendszeres folyószabályozási és ármentesítési munkálatokhoz azonban ezek az adatok már nem voltak elegendőek, és néhány évtized alatt a folyók medre is jelentős változásokon ment át. Ezért, amikor József nádor 1815-ben az Építési Igazgatóságot újjászervezte és munkájának anyagi eszközeit a sóadó felemelésével létrehozott „sóalap" révén biztosította: a szervezet első és legsürgősebb feladatává a részletes vízrajzi felméréseket, elsősorban a hajózható folyamok és folyók meder- és ártérfelvételeinek elkészítését tették.

A munkálatokat, mivel a Duna-völgy felmérését hadászati okokból a katonai térképészet már megkezdte, a Tisza völgyében, mégpedig a Körösökön indították meg. (E területeken feküdtek a főhercegi birtokok.)

A korábban páratlan méretű feladat, s az ennek keretében végzett első hazai szabatos szintezési munkálatok vezetésére Huszár Mátyás, akkor lugosi kerületi székhellyel működő kamarai mérnök kapott megbízást.

Huszár Mátyás ('1778—1843)

Huszár Mátyás életét és munkásságát csak a legutóbbi időkben tárta fel a technikatörténeti kutatás.92

Kortársaihoz hasonlóan Huszár is sokoldalúan képzett mérnök volt: előbb a pozsonyi akadémia filozófiai karának tanfolyamát végezte el (itt építészetet, vízépítést a kor egyik legkiválóbb tankönyvíró- jától, Hadaly Károlytól tanult), majd Kassán szerzett jogi, végül az Institutum Geo- metricumban mérnöki oklevelet (1804). Egy ideig uradalmi mérnökként, később a budai csillagdában Bogdanich mellett, majd Szatmárnémetiben mint városi mérnök dolgozott, amikor — páratlan nyelvismeretével — elnyerve a Helytartótanács külföldi ösztöndíját 1806—1807-ben, a legnevesebb korabeli mérnökök munkájának tanulmányozásával is lehetősége nyílt tudása továbbfejlesztésére. (Kapcsolatba került Pronyoal a Pontini mocsarak lecsapolójá- val, Andreossyval, a dél-franciaországi vízrendezések végrehajtójával, Wiebekinggel, a Rajna szabályozójával stb.)

1815-től mint kamarai mérnök a Maros mellett dolgozott, majd 1817-ben Nagyváradra került s a Szamos szabályozására, 1818-ban pedig a Tisza tokaj—szegedi szakasza, valamint a Körösök, Berettyó és a Hortobágy felmérésére és szabályozási tervének elkészítésére kapott megbízást. A munka politikai vezetője Vay Miklós tábornagy, királyi biztos volt (28. és 29. ábra).

Huszár és munkatársai a felmérést egységes elvek és módszerek alapján a legkorszerűbb felszereléssel és a katonai szintezéseknél is csak fél évszázaddal később elért szabatossággal végezték el. A munkálatok megkezdésekor kidolgozott szintezési utasítása tanulmánynak is beillik, s az első ilyen tárgyú hazai munka. A térképezés egységességét nagyarányú háromszögelési hálózat kialakításával készítették elő. Munkatársai közül a legtehetségesebb a fiatal Vásárhelyi Pál volt.

Huszár a nagy munkát — emberfeletti iramban hajszolva magát és munkatársait — már 1823-ban befejezte: összesen 70 térképlapot készített, minden korábbi hazai munkát felülmúló pontossággal — összesen 4000 Ft költséggel, amit a sóalapból fedeztek.*

A Körösök felmérésének befejezése után helyezték át a Dunához, az itteni háromszögelés — a nevezetes Dunai mappáció — munkálatainak lebonyítására. A munkát 1824 tavaszán kezdték meg. A mappációs mérnökök csoportjának élén Vásárhelyi állt, s már ott dolgozott a másik legtehetségesebb munkatárs Lányi Sámuel is. Mivel a munkálatok kezdeti szakasza a katonai felmérés adatainak kiegészítését jelentette, kezdetben igen gyorsan haladtak. Hamarosan megkezdődtek azonban a súrlódások az osztrák katonai hatóságokkal: a komáromi erőd melletti Duna-szakasz térképezését nem engedélyezték, majd az engedélyezés után lefoglalták. További bonyodalmakat okozott, hogy a szükségesnek tartott adatkiegészítésből jelentős korrekció lett, ami nyilván az Építési Igazgatóság osztrák vezetőit is bántotta. Ez lehetett az oka, hogy amikor felmerült Huszár felvételének kérdése — az osztrákok részére fenntartott — központi (politikai) testületbe, azt munkájának elismerése mellett ugyan, de határozottan elutasították: az indok a kinti munkákban való nélkülözhetetlensége volt.

Ebben az időben Huszár valóban egyedülálló képzettséggel és gyakorlattal rendelkezett a geodéziai felmérésekben. Azonban nem sokáig: tanítványa és munkatársa Vásárhelyi Pál rövid idő alatt kiváló szakemberré vált, amiről két háromszögelési tanulmánya is tanúskodik. így azután, amikor Huszár nem sokkal később — fellelkesülve a nemzeti nyelvért folyó mozgalom sikereitől — egyik műszaki jelentését magyarul terjesztette fel (s abból kivonatot kellett készíttetni, hogy megértsék), a szol* A felmérés 1:36 ooo méretarányú lapjai ma is megvannak az Országos Levéltárban. (O. L. Vízr. Int. 54. és HTT. Div. XI. No. 61.)

(A munkabérek kifizetésének nehézségei közmondásosakká váltak. Erre utalnak ugyanis azok a szólásmondások, melyek a reménytelen ügyek elintézésére vonatkoznak: „mehet a sóhivatalhoz", „elküldték a sóhivatalba" . . . stb.)

93