Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 3. A vízi munkálatok és gazdasági jelentőségük felismerése a reformkorban (1825–1850)

Érdekes vízépítési terve a tiszántúli ár­apasztó (és öntöző) csatorna terve, melyet „A túl a tiszai nagyobb árvizek eltérítheté- séről. . c. tanulmányában ismertetett 1830-ban. Véleménye szerint a Tisza-völgy árvédelmét csak töltésezéssel megoldani nem lehet s ezért egy árapasztó csatorna építését javasolja. Ez a Tisza-völgy keleti peremén végigvezetve a terület komplex vízrendezésére nyújtana lehetőséget lecsa- polással, tógazdálkodással, öntözéssel és rizstermeléssel. Bár a javaslat műszakilag nincs kidolgozva, feltétlen érdeme a vízren­dezésben rejlő gazdasági lehetőségek lelkes ismertetése. „Tervei''-nek, melyeket életíró­ja, Farkas László térképben is összesített, nagy szerepük volt a vízügyi kérdések iránti érdeklődés felkeltésében és ébren­tartásában. Javaslatai jórészt csak tervek maradtak. A valóság a városi mérnöki munkakör volt, mely Vedrest minden sokoldalúsága mellett is szűkkörű tevékenységre, az ezernyi ap­ró-cseprő feladat mindennapos taposómal­mába kényszerítette: felmérések, vitás te­lekkönyvi kérdések eldöntésére, építési en­gedélyek kiadása, középítkezések, út-, híd- és gátépítések tervezése, kivitelezése, majd karbantartása stb., stb. — melyhez minden hazai és külföldi elismerés ellenére késő öregkoráig még csak segítséget sem kapott (24. ábra). Az erdősítés úttörő munkája mellett egy esetben sikerült Vedresnek kitörnie e szűk korlátok közül. Amikor a városi tanács is­mételten elzárkózott a szőregi határ ár­mentesítésére és vízrendezésére vonatkozó 1.24. ábra. Varsányi Vedres István mérnöki munkásságának elismeréséül kapott nemesi cí­mere javaslata elől — elhatározta, hogy azt sa­ját erejéből, maga hajtja végre. Bérbe vet­te a várostól a mintegy 4000 holdas szőreg —gyálai határt, lecsapolta, védgátakkal ár­mentesítette, s az így művelhetővé tett te­rületeken „a közjó előmozdítása és hasz­nos példaadása végett" egy — a keszthelyi és a szarvasi tangazdasághoz hasonlítható — mintagazdaságot létesített, mely „a ved­resházi mintagazdaság" néven került be a magyar gazdaságtörténelembe (25. ábra). A birtokon, ellentétben a bérleti uradalmak szokásos rablógazdálkodásával, a legbelter- jesebb gazdálkodást honosította meg, s az ipari növények népszerűsítését célzó len-, kender- és dohánytermelés mellett új gyü­mölcs- és szőlőfajták meghonosításával, ve­tőmagvak nemesítésével is foglalkozott. So­kat várt a selyem- és pamuttermelés elter­jedésétől: ő volt az első, aki hazánkban gyapottermeléssel kísérletezett (és felismer­te annak lehetetlenségét), s Szeged kör­nyékén az utak mentén eperfákat telepí­tett. Gazdaságát az 1816. évi árvíz elsö­pörte ugyan, de rövid idő alatt újjáépítette, s haláláig töretlen lendülettel folytatta te­vékenységét: újszerű gabonaraktárakat épí­tett, foglalkozott a mezőgazdasági munka gépesítésének lehetőségeivel, gazdasági is­kola felállítását s a rétek hozamának nö­velésére öntözés bevezetését tervezte . . . Beszédes József (1786—1852)m~91 Vedres szellemi utóda és követője, s va­lószínűleg már pályaválasztását is Szeged köztiszteletben álló városi mérnökének példája befolyásolta (26. ábra). A szegedi rajzoló iskolában végzett középiskolai ta­nulmányok után iratkozott be a Mérnöki Intézetbe, ahol 1813-ban szerzett oklevelet. Gyakorlati működését társulati (1811), majd uradalmi mérnökként kezdte. Az Eszterházy-uradalmakban szinte az egész Dunántúl területére kiterjedő tevékenysé­gével hamar jó nevet szerzett úgy, hogy 1816-ban őt választották meg a Sárvízi Ná­dor-Csatorna Társulat igazgató főmérnöké­vé. Fiatalon, harmincéves korában bízták meg a Sárvíz szabályozásával, mely a kor legnagyobb méretű műszaki vállalkozása volt. A rendezendő vízrendszer magában foglalta a Bátától ősiig, Simontornyától Kaposvárig és Tolnanémeditől Siófokig ter­jedő területeket, sőt hatása kiterjedt a Ba­laton mellékére is. Az elődök félévszáza­dos meddő erőfeszítései után egy egész korszak vízügyi fejlődése: műszaki, szer­vezési tapasztalatai, vízjogi vívmányai alapján a rátermett vezetés és szervezés tette lehetővé a mű befejezését, mely a fejlődés mérföldkövévé vált; egy történel­87

Next

/
Thumbnails
Contents