Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 2. A vízi munkálatok és az ország gazdasági újjászervezése a XVIII. században (1711–1825)
tudományegyetem matematikai tanfolyamán, vagy külföldön, esetleg a hadmérnöki akadémián — zömmel azonban a kerületi akadémiák, vagy a protestáns főiskolák filozófiai tanfolyamain (pl. Pálóczi Horváth Ádám) végezték. Az itt szerzett matematikai alapismereteket más mérnökök melletti gyakornoki munkájuk során fejlesztették mérnöki tudássá, s váltak megyei, vagy városi hites matematikussá, vagyis mérnökké. A bemutatott mérnöki kar munkássága a század vízi munkálatainak vázolt története alapján jórészt ismeretes. Közülük részletesebben foglalkoztunk a legjelentősebbek Böhm (Cseh) Ferenc, Gaszner Lőrinc, Kiss József és Kiss Gábor, valamint Krieger Sámuel és Mezeő Cyrill működésével. Külön méltatást érdemel azonban a század két legnagyobb alakja, műszaki kultúrájának reprezentáns képviselője: Mikoviny Sámuel és Balla Antal, akik az ország minden részében — különböző minőségben, ill. megbízásából — a legkülönbözőbb mérnöki feladatokkal foglalkoztak. MikoDiny Sámuel (Í700—Í750)H3~85 Mikoviny Sámuel a tudományos térképészet és a mérnöki tudományok hazai úttörője. Életét és munkásságát, bár annak felkutatásával — mivel a mai Szlovákia területén levő Ábelfalun (Abelován) született — szlovák történészek is foglalkoztak, még ma sem ismerjük a maga teljességében. Jénában tanult s 1723-ban a szász hercegség udvari térképésze lett, ahonnét valószínűleg az Eszterházyak hívására jött haza. Kezdetben Pozsony megye mérnöke volt, majd Tata környékén végzett felméréseket és vízrendezéseket (1727). 1730-ban kezdte meg Bél Mátyással a kor másik kimagasló, haladó szellemű polihisztorával, történet és földrajztudósával együtt a híres „Notitia Hungáriáé . . c. munka előkészítését. Munkájában a Helytartótanács, illetve annak utasítására minden megye és város támogatását élvezte. Még nem sikerült pontosan megállapítani, hogy munkatársaival együtt hány megye térképét sikerült elkészítenie, mert metszetben munkájának csak egy része jelent meg s még a közelmúltban is kerültek elő a Festetich-térképtárból eddig ismeretlen Mikoviny-féle megyetérképek. Az azonban bizonyos, hogy működése korszakot nyitott a magyar térképezés történetében. Ha munkáját korai halála miatt nem is sikerült befejeznie, kitűzött célját elérte: megmutatta, hogy magyar ember is tud Magyarországról olyan térképet készíteni, mely vetekszik a kor legkiválóbb ilyen munkáival. Térképészeti működésének, valamint elméleti matematikai munkásságának elismeréséül a berlini tudományos társaság (az Akadémia) már 1735-ben tagjai sorába választotta. Munkásságával valóságos térképíró iskolát nevelt ki, melynek működése nyomán a magyar térképészet egyre magasabb színvonalra emelkedett s alkalmassá vált a vízi munkálatok tervezéséhez és végrehajtásához szükséges legpontosabb felvételek, vízrajzi térképek készítésére is. Térképészeti tevékenységének jelentőségével vetekszenek a bányászati szakoktatás terén elért eredményei is. 1735-ben megbízást kapott a világ első bányászati szakiskolájának megszervezésére, amikoris az elmélet és gyakorlat egységének megteremtésével évszázadokra kijelölte a magyar bányamérnökképzés irányelveit, és biztosította a selmeci Bányatisztképző Intézet (utóbb Bányászati Akadémia) világhírét. Selmeci működésének eredménye harmadik legjelentősebb alkotása, a század legnagyobb ismert vízerőgazdálkodási létesítménye, s egyben korának egyik legnagyobb vízépítési munkája: a selmeci víztárolórendszer. A tárolórendszer 72 km hosszú gyűjtőcsatorna-hálózatból, 16 összesen 7 millió köbméter víz befogadására alkalmas tárolómedencéből és 56 km hosszú üzemi csatornahálózatból állott. A nagyszabású alkotás évtizedekre megoldotta az egyre nehezebbé váló üzemi viszonyok között működő bányák vízerőgazdálkodásának problémáját.* Balla Antal (1739-1815)86 Balla Antal a XVIII. század második felének legkiválóbb, legtermékenyebb és legsokoldalúbb mérnöke — a kor hazai térképészeti és műszaki kultúrájának reprezentáns képviselője. Az 1760-as évektől csaknem haláláig tartó félévszázados tevékenysége is arról tanúskodik, hogy a magyar mérnöki kar az előkészítő vízrajzi felmérések mellett már a vízépítési tervezés feladatainak korszerű színvonalon való megoldására — és mint Kiss József munkássága mutatja — annak kivitelezésére is felkészült. Megyei térképei, hajózási és egyéb vízrajzi felvételei, melyek a korszerű térképezés elveinek megfelelően készültek, nem maradnak a század külföldön is híressé vált térképésze, Mikoviny munkái mögött, s nemzetközi viszonylatban is magas színvonalat képviselnek. Jól mutatják, hogy Mikoviny működése a tanítványok szűk körén keresztül a század második felére az egész magyar térképírást átalakította. * Mikoviny időrendben első, s országos viszonylatban is úttörő tatakörnyéki vízrendezési tevékenységének (lecsapo- lás, víztárolás, malomépítés stb.) ismertetését Id. a II. részben. 79
