Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 2. A vízi munkálatok és az ország gazdasági újjászervezése a XVIII. században (1711–1825)
Ma már kétségtelen, hogy ez az „alapítás" csupán az 1753 óta fokozatos fejlődés során kialakult mérnökképzés szervezetének, módszereinek legfelsőbb jóváhagyása, megerősítése volt a II. József-féle művelődéspolitikai elgondolások szellemében. Eredményes munkáját azzal is biztosították, hogy a megszűnt Theresianum legkiválóbb tanárait is ide helyezték át. Nemcsak az intézmény kiváltságos szerepére utal, hanem a korábbi mérnökképzési formák meglétét is bizonyítja az a rendelkezés — az első mérnöki rendtartás —, mely szerint az állami és megyei mérnöki hivatalok ellátására ezentúl csak az Institutum Geometricum mérnöki oklevele képesít, és a másutt tanult, vagy a gyakorlatban már működő mérnökök is kötelesek az intézet szigorú vizsgáihoz (szigorlatokhoz) kötött oklevelét megszerezni. Az intézkedések értelmében az Institutum Geometricum volt az első egyetemi színvonalú mérnökképző intézet (az egész világon), mely jogot kapott arra, hogy a felsőbb egyetemi karok — a jogi, orvosi, teológiai karok — doktori diplomájához hasonló, azokkal külsőségeiben is megegyező mérnöki okleveleket adjon ki (1786—1850). Az intézetnek a filozófiai tanfolyamhoz képest jelentősen kibővített hároméves elméleti oktatása és előbb két-, (később csak egy-) éves gyakorlata kétségtelenül nemzetközi viszonylatban is korszerű és magasszínvonalú mérnökképzést biztosított. Erről tanúskodnak az intézet eredményei is. Fennállásának háromnegyed évszázada alatt közel 1300 mérnöki oklevelet adott ki, s különösen a magyar vízimérnökök képzésével játszott felbecsülhetetlen szerepet az ország műszaki fejlődésében. Tanítványai közül kerültek ki mindazok a magyar vízimérnökök, akiknek a XIX. századi korszakalkotó vízi munkálatok programját és terveit (Vedres, Beszédes, Huszár, Vásárhelyi), a munka gyakorlati előkészítését jelentő felméréseket (Huszár, Vásárhelyi, Lányi stb.), valamint a tervek kivitelét, a munka lebonyolítását (Keczkés, Her- rich stb.) köszönhetjük. Az intézmény megszervezésének oka és célja is elsősorban a vízépítő mérnökök képzése volt. mint azt az alapító királyi rendelet világosan megfogalmazta: „Általában mivel igen nagy szükség van a földmérő, vízépítő és mechanikai tudományokra, különösen Magyarországon és csatolt tartományaiban, ahol ugyanis az előbbi századok háborúi és viszontagságai miatt a területi viszonyok rendezetlenek, s egész vidékek víz alatt és mocsarakban fekszenek, ahol a malomgátak legtöbb helyen igen rosszul vannak megszerkesztve. ahol a közutak szinte mindenütt el vannak hanyagolva: nyilvánvaló ezen tudományok különös művelésének szükségessége . . Az Intézet működésének első fénykora az alapítást követő időszak, a II. József- féle felvilágosítás ideje volt, amikor európai színvonalú tanárok munkája, korszerű — részben külföldön is használt — tankönyvei szolgáltak az előadások vezérfonalául (21. ábra). A XIX. század elején, részben a tanulmányi idő leszállítása miatt (1806) bizonyos vonatkozásban némi hanyatlás, ill. lemaradás tapasztalható az Intézet munkájában, a földmérő és vízépítőmérnöki tárgyak oktatása azonban továbbra is megfelelt a kor szükségleteinek és színvonalának. Bizonyítéka ennek, hogy a legkiválóbb mérnökök zöme éppen ebben az időben szerzett oklevelet: Huszár Mátyás 1801-ben, Gáthy István 1807-ben, Beszédes József 1813-ban, Vásárhelyi Pál 1816-ban, Györy Sándor 1821-ben, Lányi Sámuel pedig 1823-ban. A tanulmányi idő csökkenését a gyakorlati képzés előtérbe állítása, az új hazai tankönyvek hiányát pedig korszerű külföldi kézikönyvek fokozottabb használata ellensúlyozta. A Mérnöki Intézet tehát a mostoha körülmények között is teljesítette feladatát, s amikor a gazdasági fejlődés ezt időszerűvé tette, kellő felkészültségű és számú vízimérnöki kar állt az ország rendelkezésére, hogy a közben kialakult munkaszervezetbe tömörítve, a magyar mérnökök legjobbjainak irányításával megindulhasson a „második magyar honfoglalás" vezetésére, a vizek birodalmának meghódítására. 2.5 A magyar vízimérnöki kar kialakulása a XVIII. században* A vízrendezés feladatainak felismerése ellenére a XVIII. század elején a felmerült elgondolások, javaslatok nemcsak gazdasági, de műszaki okokból is megvalósíthatatlanok voltak. A tervezés számára nem álltak rendelkezésre megbízható térképek s hiányzott a kor színvonalán álló képzettséggel s kellő tapasztalattal rendelkező tervezőmérnöki kar. Az országban — beleértve az egész Habsburg birodalmat — alig volt a munkálatok végrehajtására alkalmas szakember: vízimérnök. A mérnökhiánnyal küzdő katonai és kamarai igazgatás is különösen vízügyi téren szorult külföldi — holland és olasz — szakemberek segítségére. A század elejéről csak két jelentős magyar hadmérnök-térképész nevét ismerjük: * Wartha V.: Rektori beszámoló és tanévnyitó beszéd a m. kir. József Műegyetem 1897/98-ik tanévének megnyitásakor. Budapest, 1897, 46. p. * Saját gyűjtés alapján. 76