Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 2. A vízi munkálatok és az ország gazdasági újjászervezése a XVIII. században (1711–1825)
2.4. A mérnöki munkakör kialakulása és a mérnökképzés kezdetei. A Mérnöki Intézet (Institutum Geometrico- Hydrotechnikum) megszervezése (1782) Technikatörténetünk egyik, a műszaki igazgatás kialakulásához hasonlóan problematikus fejezete a mérnökképzés XVIII. századi kezdeteinek története s a mérnöki munkakör kialakulása: a korábban empirikus, gyakorlati jellegű építészeti, vízépítési, bányatiszti, földmérői feladatok tudományos-műszaki jellegű s matematikaimérnöki felkészültséget kívánó munkává válása.78-81 A kérdésnek a tényleges társadalmi szükségletek felől való megközelítése: pl. a vízépítés történetébe való ágyazása, a vízügyi igazgatás kifejlődésével való kapcsolat tekintetbevétele óvhat csak meg a korábbi pozitivista, vagy sematikus bemutatás tévedéseinek elkerülésétől. A mérnökképzés hazánkban sem egy- egy tanintézet alapításával kezdődött: a fejlődés által támasztott igényeket e téren is igen válozatos módon igyekezett kielégíteni a társadalom: a meglevő oktatásügyi intézmények, majd — egyre tervszerűbben — a kialakuló újkori állam művelődéspolitikája. A kutatás kevés gondot fordított eddig erre, de annyi már megállapítható, hogy a középkortól működő malomépítők (molnárok) mellett, akik nemcsak a malmok berendezéseinek kialakításához, hanem csatornák, duzzasztóművek s egyéb vízi építmények készítéséhez is értettek, az ácsoknak, palléroknak (építészeknek), majd a földmérőknek („rudasmestereknek'') is szerepük volt a vízi munkálatokban (XVI— XVII. sz.).38/a’54 Nagyobb munkák esetén azonban az építtetők — a király, a fejedelem, vagy egyes főurak — idegen: holland, belga vagy olasz mérnökök behívására szorultak. Valószínű, hogy ezek voltak hazánkban az első tudományosan képzett mérnökök, akik a magyar vizekkel foglalkoztak. (Ennek megállapítását megnehezíti az, hogy a kor szokásának megfelelően a különböző folyószabályozási, ármentesítési munkálatok a vezetésre kirendelt „biztosok", megyei főtisztviselők, főurak neve alatt folytak, a tényleges műszaki munkát végzők neve ismeretlen maradt. Még a XVIII. sz. elején készült, s már tudományos felkészültségről tanúskodó felmérések, térképek jórésze is névtelen.) A mérnöki ismeretek alapjainak oktatása a század elején — a kor gyakorlatának megfelelően — hazánkban is a tudományegyetemeken és akadémiákon folyt: a filozófiai fakultás matematika-fizika anyagában kapott helyet. A kor felfogása szerint a természettudományok és a matematika, valamint a kialakuló, születőben levő alkalmazott tudományok még egységes ismeretkomplexumot alkottak, melyet e tudományok közös alapjának tekintett matematikáról általában „mathezis"-nek neveztek. (A differenciálódás következő fokát jelzi a fizika és a matematika, ill. a fizikus és matematikus megjelölés szétválása és alkalmazása — inkább csak a század derekától — a természettudományi-orvosi, másrészt a matematikusi-mérnöki ismeretek és munkakör megjelölésére.) Az egyes műszaki tudományokat, mint a földmérést, építészetet, vízépítést még a XIX. sz. elején is mint „alkalmazott matematikát" tanították. A határőrvidék megerősítésének, rendezésének hadmérnöki feladatai, a sokféle műszaki problémát felvető telepítések, vízrendezések, a behívott külföldi mérnökök, és a külföldön tanult magyar mérnökök (pl. Mikoviny Sámuel, Jéna) tevékenysége, másrészt a nyugati társadalmi-gazdasági fejlődés igényeihez fokozatosan alkalmazkodó oktatási rendszer (a jezsuiták Euró- pa-szerte egységes oktatási rendje és tankönyvei) voltak azok a mozzanatok, melyek a tudományos színvonalú mérnöki munkakör és mérnökképzés kialakulását segítették. Nyugaton ez a fejlődés a haladottabb körülmények között már korábban megindult; nálunk később, de gyorsabb ütemben játszódott le. A fokozott feladatok és a központi kormányzat aktív beavatkozásának kényszere miatt azonban nemzetközi viszonylatban is figyelemreméltó, élvonalban álló eredményeket mutathat fel. A nem katonai mérnöki munkaterületek közül először a bányamérnökség vált tudományos színvonalú munkakörré — a sel- meci Bányatisztképző Intézet felállításával (1735). Hasonló szerepet játszott a mérnöki munka történetében a matematikai ismétlő, helyesebben továbbképző tanfolyam megszervezése és fokozatos kifejlődése a Nagyszombati Tudományegyetem filozófiai fakultása keretében (1753—1782) 80 A tanfolyam — a „matheseos repetentes" intézményének — vezetésével már kezdetben külön tanárt bíztak meg. Az 1770— 1773-as intézkedések az ekkor szervezett „Felsőbb mennyiségtan", az 1777. évi Ratio Educationis pedig az e célra felállított II. vagy „Alkalmazott felsőbb mennyiség- tan" tanszék tanárának feladatává tette az alkalmazott matematikai, vagyis mérnöki tanfolyam vezetését. A közelmúlt oktatástörténete érdeklődését — a mintegy újonnan felfedezett — Institutum Geometricum bemutatására koríá74