Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 2. A vízi munkálatok és az ország gazdasági újjászervezése a XVIII. században (1711–1825)

2.4. A mérnöki munkakör kialakulása és a mérnökképzés kezdetei. A Mérnö­ki Intézet (Institutum Geometrico- Hydrotechnikum) megszervezése (1782) Technikatörténetünk egyik, a műszaki igazgatás kialakulásához hasonlóan prob­lematikus fejezete a mérnökképzés XVIII. századi kezdeteinek története s a mérnöki munkakör kialakulása: a korábban empi­rikus, gyakorlati jellegű építészeti, vízépí­tési, bányatiszti, földmérői feladatok tudo­mányos-műszaki jellegű s matematikai­mérnöki felkészültséget kívánó munkává válása.78-81 A kérdésnek a tényleges társadalmi szükségletek felől való megközelítése: pl. a vízépítés történetébe való ágyazása, a víz­ügyi igazgatás kifejlődésével való kapcso­lat tekintetbevétele óvhat csak meg a ko­rábbi pozitivista, vagy sematikus bemuta­tás tévedéseinek elkerülésétől. A mérnökképzés hazánkban sem egy- egy tanintézet alapításával kezdődött: a fejlődés által támasztott igényeket e téren is igen válozatos módon igyekezett kielé­gíteni a társadalom: a meglevő oktatás­ügyi intézmények, majd — egyre tervsze­rűbben — a kialakuló újkori állam műve­lődéspolitikája. A kutatás kevés gondot fordított eddig erre, de annyi már megállapítható, hogy a középkortól működő malomépítők (molná­rok) mellett, akik nemcsak a malmok be­rendezéseinek kialakításához, hanem csa­tornák, duzzasztóművek s egyéb vízi épít­mények készítéséhez is értettek, az ácsok­nak, palléroknak (építészeknek), majd a földmérőknek („rudasmestereknek'') is sze­repük volt a vízi munkálatokban (XVI— XVII. sz.).38/a’54 Nagyobb munkák esetén azonban az építtetők — a király, a fejede­lem, vagy egyes főurak — idegen: holland, belga vagy olasz mérnökök behívására szo­rultak. Valószínű, hogy ezek voltak ha­zánkban az első tudományosan képzett mérnökök, akik a magyar vizekkel foglal­koztak. (Ennek megállapítását megnehezíti az, hogy a kor szokásának megfelelően a különböző folyószabályozási, ármentesítési munkálatok a vezetésre kirendelt „bizto­sok", megyei főtisztviselők, főurak neve alatt folytak, a tényleges műszaki munkát végzők neve ismeretlen maradt. Még a XVIII. sz. elején készült, s már tudomá­nyos felkészültségről tanúskodó felméré­sek, térképek jórésze is névtelen.) A mérnöki ismeretek alapjainak oktatá­sa a század elején — a kor gyakorlatának megfelelően — hazánkban is a tudomány­egyetemeken és akadémiákon folyt: a filo­zófiai fakultás matematika-fizika anyagá­ban kapott helyet. A kor felfogása szerint a természettudományok és a matematika, valamint a kialakuló, születőben levő al­kalmazott tudományok még egységes isme­retkomplexumot alkottak, melyet e tudo­mányok közös alapjának tekintett mate­matikáról általában „mathezis"-nek nevez­tek. (A differenciálódás következő fokát jelzi a fizika és a matematika, ill. a fizikus és matematikus megjelölés szétválása és alkalmazása — inkább csak a század dere­kától — a természettudományi-orvosi, más­részt a matematikusi-mérnöki ismeretek és munkakör megjelölésére.) Az egyes műsza­ki tudományokat, mint a földmérést, épí­tészetet, vízépítést még a XIX. sz. elején is mint „alkalmazott matematikát" tanítot­ták. A határőrvidék megerősítésének, rende­zésének hadmérnöki feladatai, a sokféle műszaki problémát felvető telepítések, víz­rendezések, a behívott külföldi mérnökök, és a külföldön tanult magyar mérnökök (pl. Mikoviny Sámuel, Jéna) tevékenysége, másrészt a nyugati társadalmi-gazdasági fejlődés igényeihez fokozatosan alkalmaz­kodó oktatási rendszer (a jezsuiták Euró- pa-szerte egységes oktatási rendje és tan­könyvei) voltak azok a mozzanatok, me­lyek a tudományos színvonalú mérnöki munkakör és mérnökképzés kialakulását segítették. Nyugaton ez a fejlődés a hala­dottabb körülmények között már koráb­ban megindult; nálunk később, de gyor­sabb ütemben játszódott le. A fokozott feladatok és a központi kormányzat aktív beavatkozásának kényszere miatt azonban nemzetközi viszonylatban is figyelemre­méltó, élvonalban álló eredményeket mu­tathat fel. A nem katonai mérnöki munkaterületek közül először a bányamérnökség vált tu­dományos színvonalú munkakörré — a sel- meci Bányatisztképző Intézet felállításával (1735). Hasonló szerepet játszott a mér­nöki munka történetében a matematikai ismétlő, helyesebben továbbképző tanfo­lyam megszervezése és fokozatos kifejlő­dése a Nagyszombati Tudományegyetem filozófiai fakultása keretében (1753—1782) 80 A tanfolyam — a „matheseos repeten­tes" intézményének — vezetésével már kez­detben külön tanárt bíztak meg. Az 1770— 1773-as intézkedések az ekkor szervezett „Felsőbb mennyiségtan", az 1777. évi Ra­tio Educationis pedig az e célra felállított II. vagy „Alkalmazott felsőbb mennyiség- tan" tanszék tanárának feladatává tette az alkalmazott matematikai, vagyis mérnöki tanfolyam vezetését. A közelmúlt oktatástörténete érdeklődé­sét — a mintegy újonnan felfedezett — Ins­titutum Geometricum bemutatására koríá­74

Next

/
Thumbnails
Contents