Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 2. A vízi munkálatok és az ország gazdasági újjászervezése a XVIII. században (1711–1825)

mely a legközelebb feküdt a bécsi és pozsonyi piacokhoz, a XVIII/XIX. század fordulóján —, amikor az ország más területén még az ármentesítés és lecsapolás is alig kerülhetett napirendre — már rét- és legelőöntözéssel, a legbelterjesebb állattartással kísérleteztek: Márialigeten a korábban lecsapolt területeken ekkor rendezték be az első 1200 holdas rétöntözést.

Korai adataink vannak a Zichyek különböző, főleg Fejér megyei uradalmaiban végzett vízi munkálatokról is. Ezek a többi korabeli kisebb vízrendezéshez hasonlóan elsősorban a vízerőhasznosítás felkarolásával, korszerűsítésével álltak kapcsolatban.

A kisebb családi levéltárakból és megyei levéltárakból is tucatjával kerültek elő térképek, tervrajzok, melyek hasonlóképpen főleg kisebb malomcsatornák és malmok építésével kapcsolatban készültek.

E gyűjtemények közül a legjelentősebb Festetich György térképtára volt, aki mérnökei munkájának megkönnyítésére az ország legnagyobb magán térképgyűjteményét építette ki: a kor térképészetének, műszaki kultúránk korai emlékeinek legszebb darabjai között Mikoviny és munkatársai kiadatlan térképei is nagyrészt innen kerültek elő.

A vízrendezések révén elért gazdasági eredmények nem egy esetben országos feltűnést keltettek. Ilyen munka volt gr. Amadé Antal görzsönyi birtokának a Rába szabályozásával kapcsolatos meliorációja, ami az uradalom jövedelmének meghétszerezé- sével járt. Példaként emlegették br. Buja- nomsky Sylvius rákoskresztúri mintagazdaságát, melyet a község határában levő területek lecsapolásával és erdősítésével teremtett meg, s mely az egész környék lakosságát nevelte korszerű gazdálkodásra.

A vízrendezések, ármentesítések sikerének köszönhették létüket és fejlődésüket a délvidéki uradalmak is. Jellemző példája ennek a gr. Csekonics család (bérletben bírt) zsombolyai uradalma. Az 1789—1794 között végzett vízrendezési munkálatok s a nyomában végrehajtott erdősítés tették lehetővé a birtok korszerűsítését, a legelők, kaszálók és az állatállomány feljavítását. A Bega partján létesített Écska — egy új bolgár—román—szerb telepesfalu — uradalmát Lázár Ágoston szervezte meg. Eredményes munkájának alapja szintén a Bega-szabályo- zás és a folyómenti területek ármentesítése volt.

A nagybirtokosok vízrendezési törekvéseinek leglelkesebb támogatója és propa- gátora a századfordulón József nádor volt, aki 1795-től kereken fél évszázadon át töltötte be az ország nádori tisztét. Nemcsak szorgalmazta és támogatta az ilyen kezdeményezéseket — pl. a Sárvíz-szabályozást —, hanem mintagazdaságokká fejlesztett alcsúti, szentgyörgypusztai, kisjenői uradalmaiban maga is példát adott a vízrendezésekre. Ezek nagyrészt már Beszédes József nevéhez fűződnek. (Vedres István munkásságának ismertetése során foglalkozunk a víz- rendezési munkálatokkal megalapozott vedresházi mintagazdasággal is.)

2.2.3 Nagyobb területeket érintő vízszabályozási munkák (A „szabályozási bizottságoktól" a társulatok kialakulásáig)

A XVIII. század és a századforduló vízi munkálatai közül különös figyelmet érdemelnek a több megye területét érintő, nagyobb méretű és kir. biztosok vezetésével megindult vízszabályozások: folyószabályozások és lecsapolások.68-69

Ezeknek a többnyire helyi kezdeményezésre, de felsőbb irányítással létrejött alkalmi munkaszervezeteknek nagy szerepük volt a vízi munkálatok történetében később igen jelentőssé vált társulati forma kialakulásában. Sem a társulatok, sem az azok kialakítását lehetővé tevő, ill. szabályozó jogi intézkedések nem jöhettek volna létre a kir. biztosok vezetésével működő „szabályozási bizottságok" munkájának tapasztalatai nélkül.

Királyi biztosok kiküldéséről első ízben még Zsigmond (1426), majd II. Mátyás intézkedett az 1618 :XIV. te. értelmében Győr védelme, ill. a Rába szabályozása érdekében. Ettől kezdve egyre gyakoribbá vált a felmerülő szabályozási feladatok egy-egy tekintélyes főúr védnöksége alatt való megoldásának kísérlete. (Ld. előbb 1.4.2.) Ugyancsak a Rábával foglalkozott a XVII/ XVIII. sz. fordulóján a gróf Nádasdy Ferenc vezetésével működő bizottság is, működésére vonatkozólag azonban nincs adatunk.

A Tisza völgyébe a XVIII. sz. második felében kiküldött vízszabályozási biztosok, Orczy és Károlyi, mint láttuk, igyekeztek az inkább csak hajózási és tutajozási szempontból elrendelt folyószabályozási munkálatokat lényeges eredményeket ígérő ármentesítési és lecsapolási munkává fejleszteni: a Felső-Tisza völgyének egységes és átfogó szabályozását megoldani. Törekvéseik azonban az anyagi nehézségeken, különböző anyagi és hatalmi érdekellentéteken, valamint a munka megszervezésének nehézségein, hajótörést szenvedtek 63-64/3

Ugyanígy volt ez a Dunántúlon is. Sok idő telt el, amíg a társadalmi igények, gazdasági, jogi és műszaki feltételek kialakulása lehetővé tette számottevő eredmények elérését. A sikerhez ugyanis nem volt elég a kiküldött kir. biztos és a műszaki vezető rátermettsége: felkészültsége és szervezőké64