Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 2. A vízi munkálatok és az ország gazdasági újjászervezése a XVIII. században (1711–1825)
tésével 1776—1777-ben hajtották végre. Ugyancsak Laáb Gáspár, Moson megye mérnöke építette a szomszédos csunyi Duna- szakasz árvédelmi töltéseit 1791—1793. között.00 Kiss József már korábban dolgozott ezen a Duna-szakaszon, mint arról számos szép térképe és kivitelezésre került részletes folyószabályozási terve is tanúskodik. A pozsonyi Duna-szakasz szabályozására vonatkozó legkorábbi terve 1774-ből való: gátakat, partvédőműveket, sarkantyúkat, átvágásokat és mederszelvényeket tüntet, fel, s részletes költségvetést is tartalmaz. Kiss József legértékesebb munkái közé tartozik, és a korabeli folyószabályozásoknak is egyik legszebb emléke.61 E Duna-szakaszról már a korábbi mérnökök is készítettek felvételeket: Marsigli A. (1726), Mikoüiny (1735) (11. ábra), Fritsch András (1752), akinek hajózási térképei mélységmérési adatokat is feltüntetnek. Az 1770-es évek előtti időből gátépítésekről műszaki rajz nem ismeretes. Szabályozási tervekkel első ízben az 1759 körül működő ún. Dunaszabályozási Bizottság munkálataiban találkozunk, ezek kivitelezése azonban bizonytalan: térkép csak mederrendezési tervekről, nem pedig kész munkálatokról ad tudósítást. Vannak viszont adataink a Szigetközben épített ősi gátak — a községek belterületének védelmére épített sokszor igen jelentős hosszúságú körgátak — karbantartásáról is: pl. a kiliti töltések karbantartásáról és továbbfejlesztéséről. A Duna mellékfolyói közül különösen a Vág, a Lajta és a Rába szabályozása adott sok munkát. A Vágón végzett munkálatok közül említésre méltó a trencséni (1715. LXXXIX. te.) és a lipótvári (1724) szakasz szabályozása Trencsén városa, illetve a lipótvári erőd árvédelme érdekében. Az elsők között szabályozták az ország akkori határfolyóját, a Lajtát. E munkálatok, a már említett gazdaságföldrajzi tényezők mellett, jól mutatják az előzetes vízrajzi felvételek jelentőségét is: megfelelő térképek alapján a tervezés biztosabb adatokra támaszkodhatott s a szabályozás is eredményesebb volt. A folyóról Marioni J. és Mikoviny már 1728-ban szép térképet készített, majd a soproni szakaszról Krieger Sámuel és Traut Antal, a mosoni szakaszról pedig Király György és Laáb Gáspár készítettek részletes felvételeket. Ezek alapján valószínűleg a 80-as években több átvágás készült a felső szakaszon, az alsón pedig megépült a Miklósfalva és Magyaróvár közötti árapasztó csatorna, az ún. „Megyei Kanális". A Pest megyei Duna-szakasz problémái a század dereka táján merültek fel: előbb a 1.11. ábra. Mikovinyi Sámuel (1710—1750) feltételezett önarcképe. (Rézmetszet) hajózás érdekeit szolgáló meder és partrendezések feladatai (1737), majd később a pataj—ordas-imsósi töltések helyreállítása, valamint a pataj—Csanádi töltés építése (1751). Bizonytalan eredetű adatok szerint nemcsak felmérte a bajai szakaszt, hanem szabályozásának kérdéseivel is foglalkozott Mikoüiny Sámuel, aki az árvizek okainak megszüntetésére az átmeszéssel való szabályozást javasolta, az Akasztó körüli mocsarak levezetésére pedig egy lecsapoló csatorna építését tartotta szükségesnek. (Fennmaradt térképe híven ábrázolja a korabeli vízrajzi viszonyokat.) Egy későbbi, 1782-ből való jelentés további fejlődésről tanúskodik: egész sor töltésszakaszt sorol fel, melyek javításra, vagy fejlesztésre szorulnak: a kis-harcsa—pataji szakaszon, Ráckeve—Szentmárton között, Dab és Vadas között, Pataj és Ordas között, Ráckeve alatt stb. Az 1770-es években már rendszeres medertisztítási és karbantartási munkálatokat végeztek a hajózás érdekében a Duna egész Pest megyei (visegrád—ordasi) szakaszán Balla Antal megyei mérnök irányításával (1774—1783.)62 (12. ábra). A kisebb folyókon sürgetett szabályozási munkálatok végrehajtását a malomérdekeltségek ellenállása akadályozta. Az egész XVIII. század folyamán állandó gondot okoztak a Rába, a Sárvíz, a Sió és a Kapós stb. áradásai. Bár a szakvélemények szerint a folyómeder elfajulásának és az áradásoknak okai a malmok voltak, s olykor malomcsatornák, árapasztó csatornák építé4' 51
