Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 10. Az Alsó-Tisza-vidék Csongrádtól az országhatárig
szerrel. Az Öszentiváni öblözet főgyűjtője az Öszentiváni főcsatorna, amely az azonos nevű, 0,3 m:Vs teljesítőképességű tiszai szivattyútelephez vezeti le a vizeket. A rendszer kapcsolatban van a már tárgyalt két szomszédos Tisza-menti rendszerrel. A Maros bal parti vízrendszer öt kis öblö- zetből áll. A Szöreg—Deszk—Kübckházi öblözet vizét a hasonnevű főcsatorna vezeti le a deszki 2 m:i/s-os szivattyútelephez. A Fehértói öblözet vizeit a hasonnevű főcsatorna szállítja a marosi, 1,0 m:!/s kapacitású deszk—fehértói szivattyútelephez. A Ferenc- szállási öblözet vizeit a hasonnevű főcsatorna gyűjti össze és viszi a Marosnál felállított ferencszállási szivattyúálláshoz. A Kis- zombor— Csipkési öblözet belvizeit a hasonnevű főcsatorna viszi a Maroshoz, ahol az 1,0 m;!/s kapacitású, hasonnevű szivattyútelep emeli át a folyóba. Végül a Kiszombor— Ladányi öblözet ugyancsak hasonnevű főcsatornája szintén a Marosba közvetíti a belvizeket, amiket a természetes lejtéssel ellentétben kétszeri emeléssel kell a Marosba szivattyúzni. 10.1.4 A Tisza jobb parti területeinek vízrendezése Ár mentesítés Csongrád és a déli országhatár közötti jobb parti tiszai árvédelmi töltések építése már 1830 körül kezdetét vette azzal, hogy Szeged város töltést épített fölfelé a sö- vényházai és lefelé a röszkei magaslatokig. mintegy 15 km hosszban. 1840—50 között Csongrád város építette ki töltését mintegy 20 km hosszban. A Vidra-ér és Dong-ér torkolata között, az 1840-es években a gróf Károlyi uradalom, innen tovább lefelé, a Percsora torkolatáig pedig a Pallavicini uradalom épített már 1835 körül töltést. A széttagolt, kezdetleges, egységes és szakszerű irányítás híján épült töltésszakaszok nem tudtak feladatuknak megfelelni és az árvizek ismételten át- meg átszakították a töltéseket. Ilyen előzmények után 1855-ben megalakult a Percsora—szegedi ármentesítő és a Csongrád—felgyői ármentesítő társulat. Egyik társulat sem bizonyult életképesnek, s 1910-ben az egyik helyébe a Szegedi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat lépett, míg a másiknak a jogutóda már 1888- ban a Csongrád—sövényházai Társulat lett.294-293 Ezek a társulatok emelték és erősítették ismételten az árvédelmi töltéseket egészen a társulatok 1948-ban bekövetkezett államosításig. A töltések emelésére — amint azt már az előzőekben is említettük — az árvízszintek folytonos emelkedése miatt a tárgyalt alsó-tiszai szakaszon volt a legnagyobb mértékben szükség. A töltések ismételt erősítését és emelését sürgették az 1871., 1876. és 1879. évi árvizek, amelyek sok gátszakadást okoztak. Ezek közül az árvizek közül következményeiben legemlékezetesebb az 1879. évi szegedi árvíz volt. Az 1878—79. év rendkívül csapadékos telén a Tisza vize már februárban kiöntött medréből és igen nagy magasságot ért el. Ez a magas víz tartósan meg is maradt, és 11.80. ábra. Szeged az 1879. évi árvízkor 363
