Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 10. Az Alsó-Tisza-vidék Csongrádtól az országhatárig

leletek szerint, a vidék — ha átmenetileg is — lakott hely volt. (Az 1964-ben Hódmezővásárhely határában, a Szikács dűlőben talált aranyleletet — a feltevések szerint — a közelben székelő Attila részére szállították.)

A vizek szabályozása előtti közlekedéssel kapcsolatban meg kell említenünk a réveket. A térképen nagyon jól láthatók a magasabb terepen kanyargó kezdetleges utak, amelyek a révekhez vezettek. Ilyen rév volt Szentes és Csongrád közt a már 1075-ben említett Bódi-rév,- Vásárhely—Csongrádot összekötő úton lévő mindszenti rév; a Hódmezővásárhelyt Szegeddel összekötő úton az algyői rév és a Szeged—Makó útvonalon a tápéi rév. A Maroson Makónál volt révátkelés Kiszombor felé.

10.1.2 Az Alsó-Tisza és Maros szabályozása

Az Alsó-Tisza szabályozása232—238

E fejezetben a szoros értelemben vett folyószabályozást tárgyaljuk, míg a következő fejezetben az ármentesítési és belvízrendezési munkákkal együtt (76. ábra). Miután a Vásárhelyi-féle folyószabályozási terv végrehajtása egyszerre indult meg az egész Tisza-völgyben, a Csongrád—Szeged—országhatár közti szakasz átmetszései is, hasonlóan a felsőbb tiszai átmetszésekhez, 1855 és 1864 között — vezérárok formájában — elkészültek. Ezek a következők. Csongrád alatt van a 84. sz. átmetszés, amely hajtűkanyart vág le. Szentestől délnyugatra a 85. I. és 85. II. ket357

11.76. ábra. A Tisza—Maros-szög vizeinek szabályozása