Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 9. A Körös–Berettyó vízrendszer
Végül vizsgáljuk meg a szabályozások eredményeit a vizek, éspedig különösen a nagy- és árvizek levonulása és a belvizek levezetése szempontjából is. A folyómedrek részben a folyó önerejéből, részben mesterséges segítséggel, az átmetszésekben is kialakultak. Kivételt képez a Sebes-Körös Körösszakáll és Vésztő közötti csatornaszakasza, ahol a folyó nem tudta magát beágyazni, ellenkezőleg inkább feltöltődött a meder és hullámtér, vagyis függő meder alakult ki. Ennek következtében a meder nem tudja gravitációs úton befogadni a belvizeket. További hiányossága, hogy a töltései a meder ásásakor kitermelt tőzeges talajból épültek s így áteresztőek. Ami a vizek levonulását illeti megállapítható, hogy az árvizek szintje a szabályozás után a felső szakaszon csökkent, míg az alsó szakaszokon emelkedett. Igen jelentős eredménye a szabályozásnak, hogy az árvizek tetőzése Csongrád- nál megelőzi a tavaszi tiszai árhullámok odaérkezését. A vizek levonulási sebességének növekedésével természetesen a kisvi- zek levonulása is meggyorsult, az ebből származó hátrányokat azonban mindinkább kiküszöböli a folyócsatornázás. A Hármas- Körös bokányi és békésszentandrási duzzasztója után napirendre került Békésnél a Kettős-Körösön is duzzasztómű és hajózsilip építése.* A belvízrendezés szempontjából vizsgálva a szabályozások eredményeit leszögezhetjük, hogy a haladás jelentős. A Tisza-völgy egész területén a Körösök völgyére illett rá a leginkább „mocsárvilág" megjelölés és éppen ezen a területen haladt előre legnagyobb mértékben a belvízrendezés. A magyar-román egyezmény a fajlagos vízállást 40 1/s km2-ben írja elő, ami a területek egy részén meg is valósult. A mezőgazdaság igényei azonban folyton nőnek s így a belvíz- rendezés ügyét sem tekinthetjük befejezettnek. A körös—berettyó-völgyi vízszabályozás műszaki értékelését azzal fejezhetjük be, hogy nemcsak ármnetesítési, de belvízrendezési szempontból is itt a legelőrehaladot- tabbak a viszonyok, sőt a vízhasznosítás, a Tiszántúl öntözése is a Körösök völgyében indult el először, és itt a legfejlettebb. A Körös-Berettyó völgyi vízszabályozás XIX. századbeli kiváló irányító mérnökei Huszár Mátyás, Bodoki Károly és Bodoki Lajos voltak. A XX. században pedig e vidéken — több kiváló mérnök mellett — két különösen kimagasló társulati mérnök működött Korbély József és Kienitz Vilmos, akik műszaki alkotásaikkal hasonlóképpen beírták nevüket a magyar vízügyek történetébe. * Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv ezenkívül Kő- rösladánynál a Sebes Körösön (13.3 fkm szelvényben) is előirányozta vízlépcső ópítéset. 23* 355
