Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 9. A Körös–Berettyó vízrendszer
munkák végrehajtására vonatkozó utasítását, amelyek 1830-ban meg is indultak. Ez évben azonban — a rendkívül hosszan tartó és nagykiterjedésű árvizek miatt — kevés történt. Ugyanez évben Huszár Mátyást felmentették és helyébe Varga János került. Zichy működése, mely mederszélesítést irtással és földmunkával, medertisztítást és iszapolást, medermélyítést, kiszakadások eltöltését, vontatóút-tisztítást, malmok elbontását, töltés- és csatornaépítést foglalt magában 1834-ben ért véget. A munkákat ingyenes közerővel végezték, az összes végzett munkát földmozgósításra átszámítva — kereken 1,5 miliő m:!-re tehető annak értéke. Amint a felsorolásból is látható, a végzett munkák zöme fenntartás jellegű volt, s így az csak némi enyhülést jelentett a vizek kártételeivel szemben, a tényleges szabályozási munka még váratott magára. Az úttörő munka végrehajtásának irányító mérnökei, akik Huszár Mátyás kamarai vezető mérnök, Beszédes József és Varga János kir. biztossági igazgató vízmérő, majd Bodoky Mihály igazgató mellett közreműködtek Farkasházy József, Kiss József, Tóth Sámuel, Nádasdy József, Szász József, Kurucz András, Prepoliczky János, Balla Károly és Kovács János mérnökök voltak. Az azután következő évek már a Tisza- szabályozás és a Tisza-völgy rendezés előkészületeinek jegyében peregtek le, mígnem 1846-ban megalakult a Tiszavölgyi Társulat és ennek kebelében a Körösszabályzó Társulat. A Társulat Széchenyi javaslatára alakult meg s ugyancsak ő intézkedett 1846- ban a gyulai központi hivatal felállításáról, melynek Bodoky Károly vezetője és Henger Károly osztálymérnöke lett. Bodoky haladéktalanul hozzáfogott a szabályozási terv készítéséhez és azt felterjesztette a Helytartótanácshoz. A tervet Kecskés Károly véleményezte, de azt csak 1853-ban fogadta el a cs. kir. kereskedelmi minisztérium. Bodo ky Huszár gondolatait követte. Kecskés pedig átdolgozta a Huszár—Bodoky tervet. így a Körös—Berettyó szabályozásának terve hármuk közös munkájának tekintendő. A jóváhagyott terv tényleges kivitele, amint ezt a továbbiakban látni fogjuk, csak 1855- ben indult meg. Az 1834—55 között eltelt időszak legfontosabb eredménye — az itt- ott végzett fenntartásszerű munkák mellett — a szabályozási munkák jóváhagyott műszaki tervének megszületése volt. A szabályozási terv a következő elvek figyelembevételével készült:* 1. A szabad lefolyás érdekében minden fenékgát, malom, folyást akadályozó híd, el- távolítandó. * Gallacz J. 41. sz. i. m. 402-451. p. 2. A folyót völgyének legrövidebb irányában kell vezetni, ily módon 3. a medrét bővíti, kiöntéseinek időtartama megrövidül és egyes helyeken esetleg a töltésépítés is feleslegessé válik, általában azonban 4. a legtöbb esetben szükséges lesz a mederszabályozás mellett a töltésépítés is. 5. A mederszabályozás előzze meg a töltésépítést, mert a meder rendezése előtt a várható árvizek magassága ismeretlen s a töltések koronamagassága sem állapítható meg. 6. A völgy legnagyobb víztömege és a lefolyás sebessége határozzák meg a töltések egymástóli távolságát és magasságát. 7. A szabályozás során készítendő átvágások lehetőleg egyidejűleg készüljenek, de ha ez nem lehetséges, a folyó alsó szakaszán kell azokat elkezdeni. 8. A védtöltések építése a folyó mentén bárhol megkezdhető, de csak olyan pontokon, hol az épülő töltést a víz meg nem kerülheti. 9. A mellékfolyók és vízfolyások a fő- folyó árvízszintjének magasságáig vissza- töltésezendők. 9.2 A Körös—Berettyó-völgy vízszabályozása 9.2.Í A Körös—Berettyó vízrendszer szabályozása 1855—1879 között* Az alábbi fejezetekben amint az a fejezet címéből is látható, előbb a mederszabá- lyozási és ármentesítési munkákat egy-egy időszakban külön-külön és azon belül fo- lyónkint ismertetjük, majd ezután szólunk a belvizek rendezéséről. Ennek az a magyarázata, hogy az egész vízrendszer szabályozására készített egyetlen egységes műszaki terv alapján egyszerre indult meg a munka mindenütt. Mivel a talaj általában erősen kötött agyag, az átmetszések vezérárkainak kiásása után nem fejlődött a meder és így sokszor egy-két évtized múltán került sor a meder bővítésére, majd ismét később a meder kotrással való további bővítésére. A töltésépítés pedig — amint ez a 9.1.2 fejezetben felsorolt építési irányelvek 5. pontjában világosan le van rögzítve — az átmetszések építésének a függvényeként ugyancsak több lépésben történt. Ezért az építés előhaladását egy-egy folyóra az előirányzott munka %-ában adjuk meg. 1855-ben a nagyváradi Cs. Kir. Helytartóság Bodoky Károly egységes és részletes szabályozási tervét jóváhagyta és úgy intézkedett, hogy a mederszabályozási munkák * Gallacz J. 41. sz. i. m. 402-451. p. 345
