Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 1. A vízi munkálatok kezdetei a Kárpát-medencében és szerepük Magyarország gazdasági életében a XVII. század végéig
sége, Mária királyné magyaróvári uradalmának megvédése céljából, „Pozsonytól Gönyű felé egyenes irányban új Dunát" ása- tott, hogy a magas árvizeket Mosontól távol tartsa.* Meglepően sok vízügyi vonatkozású adat maradt fenn a XIII. századból s főleg a tatárjárás körüli időkből. Vízépítéstörténeti munkáink gyakran említik, hogy legkésőbb a XIII. századtól kezdve már gátakkal (iszt- ra, eszteru) szabályozták a Rábát és mellékfolyóit. 1226-tól kezdődően számos ado- mánylevél nem csupán utal ilyen — már fennálló! — gátakra, hanem beszámol arról is, hogy a kiváltságban részesítettek, adományozottak (szerzetesrendek, telepesek, birtokosok) felmentést kaptak a gátak építésében való közreműködés kötelezettsége alól. Így pl. a tatárjárás után behívott német telepesek mentesítést élveztek az árkok és csatornák építésében való részvétel alól (1251). E kiváltságlevelek tehát nem csupán különböző vízi építmények („királyi gátak", vagy a hansági lecsapoló csatornák) meglétéről tanúskodnak, hanem már bizonyítják egy valamelyest állandó jellegű karbantartási munka gyakorlatát, illetve az erre szolgáló (köz)munkaszervezet igen korai fennállását is. (Különben nem lenne értelme a mentesség kiváltságlevélben való rögzítésének.) Ahogy tehát a támadó ellenséggel szemben mindenkinek fegyvert kellett fognia, ugyanúgy kötelesség volt a legősibb ellenség, a természet erői elleni közös küzdelem is.40 A középkori oklevelek vízügyi adatainak felkutatása során a Rába, s a Fertő és Hanság vízviszonyait illetően Fekete Zsigmond arra a föltevésre jutott, hogy az itt végzett vízrendezési munkálatok miatt a vidék középkori vízrajza erősen eltért a későbbi elvadult — az újabbkori szabályozások előtti — állapotoktól. Véleménye szerint a Rábca és az Ikva ekkor még nem táplálta sem a Hanságot, sem a Fertőt, hanem felvéve a Hanság lecsapoló-csatornát — a völgy keleti szélén Lébénynél torkollott a Mosoni Dunába. Nemcsak a terület vízrajza vonatkozó okleveles adatoknak, hanem a Hanság területén található korabeli településeknek is ez a legkézenfekvőbb magyarázata. Vannak adataink hasonló szabályozási munkálatokról az ország más részeiből is, főleg a Kisalföld peremvidékéhez hasonlóan változékony, termékeny és sűrűn lakott Körös—Berettyó völgyéről, az Alföld keleti pereméről. Békés megyében és Biharban a Körösök és a Berettyó mentén még a múlt század derekán is fellelhetők voltak régi, s ma már ismeretlen eredetű „ördögárkok" * Bóbits Károly: Vázlatok vízszabályozásokról. Bp. 1885. és gátak, melyek Gallacz János, a terület vízrajzi monográfiájának szerzője szerint XIII. századbeli lecsapoló és árvédelmi berendezéseknek tekinthetők. Építésük magyarázatául e területeken a XII. századtól kezdődően egymást követően létesített monostorok, apátságok gazdasági tevékenysége szolgálhat.41-42 Az adománylevelekben, határjárásokban és más oklevelekben szereplő árvédelmi gátak, csatornák és egyéb vízi létesítmények létét a középkor szokásjogát kodifikáló Hármaskönyv is igazolja, mely különböző vízjogi kérdésekkel, többek között a gátakkal és folyószabályozásokkal kapcsolatos tulajdonjogi kérdésekkel is foglalkozik: „ . . . némelyeknek mások földén és területein, saját földjeik és rétjeik vagy erdőségeik megvédésére gátaknak és töltéseknek készítését megengedik . . ,"46 (Részletesen ld. később: 1.3.3.) Az újabb oklevelek — 1500-tól kezdve — azután egyre részletesebb adatokat közölnek a folyamatban levő vízi munkálatokról: új létesítményekről és a meglevők karbantartásáról, vagy azok pusztulásáról a háborúk során. Az utóbbira jellemző példa a Kőszeg ostromával kapcsolatosan említett gátrombolás, az előbbiekre pedig Miksa király 1569-ből való III. dekrétumának 21. cikkelye, amely a Csallóköz már meglevő régi gátjainak helyreállításáról, fejlesztéséről és karbantartásáról intézkedik: „...mivel a Dunának gyakori és igen nagy kiáradásai köztudomásúak, amelyek ebben és a múlt évben is az egész Csallóköznek akkora kárt okoztak; jövőre az ilyen károknak elhárítására szükséges, hogy a régi gátakat és töltéseket, amelyek a víz kiöntését feltartóztatnák, de elromlottak, ismét kijavítsák és némely helyeken megújítsák. 1. §. Megállapították, hogy Pozsony és Komárom vármegyének a megnevezett szigeten lakó jobbágyai az említett tizenkét napi munkából hat napi munkát a jelzett töltések kijavítására fordítsanak .. ."45 E rendelkezés az árvédelmi szervezetre vonatkozó első ismert törvényes intézkedésünk. Feltűnően sok adat maradt fenn a középkorból az ősi nemzetségi telephelyeken kívül eső területek vízrendezési-talajjavítá- si munkálatairól. Ezek elsősorban a szerzetesrendek ilyen irányú tevékenységéről számolnak be. A honfoglaló magyarság számára telephelyként, vagy gazdasági hasznosításra alkalmatlan területeken, a gyepükön — er- dős-lápos, mocsaras vidékeken — melyek utóbb királyi birtokká váltak, keletkezett az egyházi uradalmak, monostorok jelentős része. A lakosság gyarapodásával benépesülő ilyen királyi területek képezték ugyanis 34
