Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 9. A Körös–Berettyó vízrendszer
Kőröstarcsa alatt vette fel jobbról a Sebes- Köröst. Ma viszont a szabályozott Fehér- Körös Gyulától északra egyesül a Fekete- Körössel és innen kezdődik az újonnan létesített Kettős-Körös, amely a Sebes-Körös beömléséig tart. A Kettős- és Sebes-Körös pedig egyesülve, mint Hármas-Körös viszi a Körös-rendszer összegyűjtött vizét a Tiszába. Az általános helyszínrajzi vázlaton vonalkázott terület az állandóan, vagy időszakosan vízzel borított területeket tünteti fel és jól látható, hogy a Tisza, a Hortobágy és a Körös—Berettyó vízrendszer vizei szabadon szétterülve, egymással összeköttetésben, alkották azt a hatalmas mocsárvilágot, amelynek egyes területei száraz időjárás esetén különállókká váltak; ezért beszéltek a Berettyó és Hortobágy által táplált Nagy-Sárrétről és a Sebes-Körös által táplált Kis-Sárrétről. Ezt mutatják az alább tárgyalandó részletes térképek is, amelyek az 1782—85. évi tényleges állapotot tüntetik fel, amikor aránylag száraz volt az időjárás. (Az általános helyszínrajzi vázlaton feltüntetett maximális vízborítás esetén még térképezni sem lehetett volna.)28,i A Nagy-Sárrétet ábrázoló XVII. számú térképről az alábbiakat olvashatjuk le. A Berettyó a határunkon túli Réz-hegységben, Tuszatelke község határában több patakból keletkezik. Pelbárthidát elhagyva, Kismarjánál lép hazánk területére. Innen kezdve kiöntései, a Sárrétbe való beömléséig, illetve szétterüléséig, mindkét partján kisebb-nagyobb mocsarakat alkottak. Állandó jellegű kiágazása volt a jobb parton a Po- csaj és Eszlár közt kilépő Kálló-ér, amely mindjárt a kiszakadás után felvette a ma Berettyóba torkolló Ér folyócskát. A Kálló okozta vízveszteséget pótolta a Kis-Körös, amely Péterszegnél balról öntötte a Sebes- Körösből hozott vizet a Berettyóba. Egy másik kiszakadása a Berettyónak a Holt- Bcrettyó, amely Berettyóújfalunál indult és Macsó-, Köles-, Tajtarék, Mérges-, Puszta- és Berek-ér néven, igen kacskaringós úton Bihartorda, Nagyrábé és Dancsháza községeket kerülgetve, Nagybajom előtt a Korgó réten terült szét, egyesülve a Kék-Kálló vizével. A Berettyó a szabályozás előtt Bakon- szegnél a Nagy-Sárrétnek nevezett mocsárban veszett el. Az ellaposodott völgy Bucsá- nál egyesült a Hortobágy völgyével. Ecseg- pusztától kezdve a folyó — bár bizonytalan alacsony partok között — ismét medret alkotva folyt tovább. Kisújszállásnál — a mai mirhó szivattyútelep helyén — felvette a Mirhó-Kakat-eret, majd Túrkeve és Mezőtúr közt hatalmas kanyarokat képezve az ugyancsak rendkívül kanyargós Nagy-Körösbe torkollott. (A folyónak az Ecseg—Mezőtúr közti szakaszát, amint erről az 1261. évből származó, az egri egyházi birtokot megerősítő oklevél is tanúskodik, a múltban Túrnak nevezték. Neve fentmaradt Turkeve és Mezőtúr nevében). A Berettyó két mellékvizéről, a Kálló-érről és Hortobágyról külön kell szólanunk. A Kálló-ér, vagy Kék-Kálló a Berettyó Po- csaj és Esztár környéki kiöntéseiből indult és számos ágra oszolva, felvette jobbról a nyírségi homokdombok és az azok alatt elterülő síkság belvizeit. A Hortobágy folyót jobbról a Tiszának évről-évre megismétlődő kiöntései, balról a debreceni löszhát csapadékvizeit összegyűjtő erek, valamint a völgyére hulló csapadék táplálták, amint azt már korábban láttuk. A Hortobágy völgye a Berettyó völgyével a Borz-pusztánál (a mai Bucsa vidékén) egyesült, illetve a Nagy-Sárrét mocsaraiba veszett el. A folyó még a torkolati beszakadás előtt felvette Nádudvarnál a Hajdúszoboszló felől érkező kanyargós Köselyt. A Sebes-Körös és a Berettyó vízvidéke vízrajzikig összefüggő területet alkot. A folyó nemcsak a Kis-Körösön — amely állandó jellegű vízfolyás volt — érintkezett egymással, de a tavaszi árvizek levonulásakor évenkint ismétlődően számtalan egyéb éren át is. A nagyvizek apadásával azonban szárazzá vált a két vízrendszert elválasztó, kissé kiemelkedő terepvonulat, amely a Szeghalom—Füzesgyarmat—Darvas—Vekerd— Zsáka—Furta—Váncsod községek vonalát követi. Ilyenkor a Sárrét valóban két külön részre vált, a Nagy- és Kis-Sárrét- re. Ez teszi indokolttá már a múltban is használt elnevezéseket. A Sebes-Körös határunkon kívül. Kőrösfőnél ered az Almás hegység nyugati lejtőjén. Körösszeg községnél elhaladva, átlépi a román—magyar határt, érintve Kőrös- nagyharsányt és Kőrösszakállt, majd szétterült a Kis-Sárrétnek nevezett mocsárban, amelynek csaknem egyedüli táplálója volt. A folyó azonban a láp alatt több ágban haladt tovább Szeghalom felé, ahol délnyugati irányt vett és számos kanyart képezve Kő- rösladány alatt a mai torkolattal azonos helyen egyesült a Nagy-Körössel (XIX. térkép- pár). A folyó határunkon belüli szakaszán nem voltak mellékvizei, de annál több kiágazása. Ezek közül már korábban említettük a jobb parton kiszakadt Kis-Köröst. Több kiszakadó ág egyesüléséből keletkezett a Kutas-ér, amelynek mellékága volt az Öly- vös-ér. Már említettük, hogy a folyó a lápban több ágra szakadva ment tovább. Idők folyamán ezek az ágak állandóan változtatták a helyüket és hol összefolytak, hol ismét szétágaztak. Innen van az, hogy ahány régi térképet vizsgálunk, annyi féle az ágak hálózata. Térképünkön a folyó két nagyobb 343