Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 9. A Körös–Berettyó vízrendszer
német mellett akkor keletkeztek a Békés megyei tót községek, a felvidéki tótok átköltöztetésével. A betelepedett lakosságot azonban a malária, tífusz, himlő tizedelte. A sűrű rajokban szálló szúnyog- és bögöly- had terjesztette a járványokat. Egykorú írók feljegyzik, hogy kocsin csak éjszaka, vagy eső után lehetett utazni, máskor a ló vagy elragadott, vagy lefeküdt. Súlyos csapás volt az 1738—40. évi pestisjárvány, amikor a lakosságnak több mint a fele elhalt. Egyes községek, mint Keresztszeg és Kőrös- szegapáti utolsó szál emberig kihaltak. Mária Terézia, majd II. József uralkodása alatt vett új lendületet a vidék fejlődése és a lakosság szaporodása. A 70. ábra feltünteti a Körös—Berettyó vízrendszer szabályozás előtti és utáni vízhálózatát. Ez képet ad arról, hogy a szabályozások során milyen mélyreható változások történtek a vízfolyások vonalazásában. A régi Berettyó Berettyóújfalu, Bucsa, Mezőtúr érintésével Mezőtúrnál torkollott a Nagy-Körösbe és mellékfolyója volt a Bu- csánál betorkolló Hortobágy. Ma az új, szabályozott Berettyó Szeghalom alatt a Sebes- Körösbe ömlik, a Hortobágy pedig Hortobágy—Berettyó-föcsatorna néven, új mederben fut Mezőtúr alatt a Hármas-Körösbe: Az egykori Sebes-Körös, amelynek medre a Kissárrét ingoványainak déli szélén beleveszett a mocsárba (71. ábra), ma teljesen új mederben folyik és Kőrösladány alatt egyesül a Kettős-Körössel. A régi, szabályozás előtti vízrendszerben nem volt Kettős- Körös, hanem a régi Fehér-Körösbe Békésnél ömlött be a Fekete-Körös és ettől lefelé a Tiszáig a folyó neve Nagy-Körös volt. Ez 335 11.70. ábra. A Körös—Berettyó-völgy vizeinek szabályozása
