Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 8. A Közép-Tisza-vidék Tokajtól Csongrádig
töttek össze és rajtuk meghatározott időközökben, személyszállításra is berendezett postajáratok közlekedtek. A Hortobágyon a század első évtizedeiben, de még a vízszabályozás megindulása után is évtizedeken keresztül az állattenyésztés játszott döntő szerepet. A Bécsbe és onnan tovább nyugat felé eladásra kihajtott sok ezer szarvasmarha egy része erről a vidékről került ki. Olyan esztendőkben, amikor a víz nem húzódott vissza a legelő területről, vagy aszályos időkben, ezrével pusztultak éhen az állatok. A kemény telek is pusztították az állatállományt, miután az állatok télen is a szabadban maradtak. Régi feljegyzések szerint pl. 1816. január 29. és 30-án hatalmas hóviharral párosulva, sarkvidéki hideg köszöntött az Alföldre. A pásztorok otthagyták nyájaikat, a csikósok méneseiket és menekültek fedél alá, mert a nádból készült szárnyékok nem nyújtottak elegendő védelmet. Feljegyzések szerint ekkor volt olyan debreceni gazda, akinek 330 db ökre hullott el. 8.Í.2 A Tisza szabályozása Tokaj és Tiszafüred között Ezen a Tisza-szakaszon külön tárgyaljuk a szorosan vett folyószabályozási, tehát a folyó hosszának csökkentését, esésének növelését célzó átvágási munkákat. jelentek 1898-ban).253 Az első, az 55. számú tiszadob—szederkényi átvágás építését mint ismeretes, Széchenyi jelenlétében 1846. augusztus 27-én kezdték meg.* Ezután ki- sebb-nagyobb megszakításokkal Tokaj és Tiszafüred között 20 év alatt 15 átmetszés készült, összesen mintegy 25 km hosszban és az elért folyórövidülés több mint 80 km volt. Tiszaeszlár fölött észak-déli irányú, Ti- szalök és Tardos között kelet-nyugati irányú átvágás készült, a Tiszadadát északról fenyegető kanyart ugyancsak átmetszéssel vágták le. A Dada és Dob közötti átmetszésről, amely Taktakenézt régi helyének feladására kényszerítette, már korábban szó volt. Tiszaszederkénytől délkeletre volt egy nagyobb kanyar, amelyet átvágással kiiktattak; ez még a mai térképen is felfedezhető, mert az árvédelmi töltés még a régi meder mellett épült akkor, amikor az élő meder volt. A Polgártól délnyugatra ásott átmetszés levágta a Tiszaeszlárt fenyegető éles kanyart. A levágott holt meder déli szakasza ma a Hejő torkolati szakaszát alkotja. Lemetszették a Tiszatarjánt fenyegető hajtűkanyart és a Tiszakeszivel szemközti hasonló hajtűszerű kanyart is. Ároktőtől keletre kettős és alatta, Csegétől nyugatra egyetlen átmetszéssel sikerült a folyó vonalazását kiegyenesíteni; a levágott nagy kanyarulatok emlékét őrzik a régi meder mentén futó árvédelmi töltések. Végül Dorogma fölött és 11.67. ábra. Partbiztosítás készítése a Tiszán A Tokaj feletti Tiszaszakasznál a régi és új térkép egybevetéséből jól felismerhetők azok a folyószakaszok, amelyek mesterséges beavatkozással, átvágás létesítésével alakultak ki. A Tokaj alatti szakaszon azonban még az átvágások létesítése után is oly nagyarányú volt a medermozgás, hogy a régi és új térkép összehasonlítása önmagában gyakran nem ad felvilágosítást arról, hogy hol létesítették az átvágást. Ezek a Faragó— Vályi-féle térképekről olvashatók le (megalatt, továbbá Tiszavalktól délre készült egy- egy kanyarcsúcsokat eltüntető kisebb átmetszés. Az átvágások jól kifejlődtek, a kívánt hatást elérték, a meder jól beágyazódott, az esés megnövekedett, de a medervándorlás nem szűnt meg, mert a meder rögzítése vagyis a kanyarulatoknak partbiztosításokkal való megkötése itt is csak az. 1928. évtől vette kezdetét. Napjainkig a Tokaj—Ti* Ld. I. rész. 3 3.4. 317
