Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 7. A Felső-Tisza-vidék Tiszabecstől Tokajig

a partmenti töltéseket, vagy községeket fe­nyegették, miért is ezeken a helyeken a ka­nyarulatok homorú, szakadó partjának biz­tosítással való rögzítése vált szükségessé. Idők folyamán ezek a kanyarulatok is lej­jebb vándoroltak, s a partbiztosítás elvesz­tette jelentőségét, beiszapolódott, vagy el­pusztult. A nyert tapasztalatok alapján nyil­vánvaló lett, hogy a kanyarok megkötését hosszabb szakaszon közel egyidejűleg kell végrehatani, mert csak így kerülhető el a kanyarok lecsúszása, illetve az, hogy a víz a partvédőműveket megkerülje. Végső so­ron minden kanyarulatot biztosítani kell. A tárgyalt Tisza-szakasz 206 km hosszában mintegy 174 km partbiztosítás szükséges, amiből 1928—1960 között 90 km készült el. A teljes kiépítés után a medervándorlás meg fog szűnni.260 A tiszalöki duzzasztás folyómederre gyakorolt hatásának (iszapo­lás, partelmosás) tanulmányozása folyamat­ban van 311

Next

/
Thumbnails
Contents