Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 1. A vízi munkálatok kezdetei a Kárpát-medencében és szerepük Magyarország gazdasági életében a XVII. század végéig

gazdasági kultúra olyan fokára emelkedett, melyet az állandó letelepedéssel járó földművelés mellett már az erdő- és tógazdálkodás is jellemzett.

Okleveleink az ősi telephelyek folyó- és állóvizekben való gazdagságát is alátámasztják. Számos olyan jelentősnek mondott vízfolyással találkozunk, melyek később apadtak erekké, vagy váltak kiszáradt medrekké. Az erdők hidrológiai szerepe alapján feltételezhető, hogy az állandó vízfolyások elapadása, a medencefeltöltődéssel járó mederváltozások mellett, a nagy alföldi és peremvidéki erdőségek, főleg a homokhátak erdeinek pusztulásával kapcsolatos.30

E vizek nem akadályozták a gazdasági tevékenységet, ellenkezőleg a gazdaságilag legfontosabb, legjobban hasznosítható javak között tartották őket számon. A birtokok „tartozékai" között szinte mindenütt szerepeltek a halasok (állóvizek vagy vízfolyások) éppúgy, mint a vízimalmok, a kutak és a források. (Ld. később: 1.3.3.)

A vizek sokoldalú használata a vizek életébe való gazdasági célú, s egyre intenzívebb beavatkozásra és a vízi munkálatokban való jártasság kialakulására vezetett. Ez a tevékenység éppúgy szolgálta a vizek hasznosítását, mint a gazdaságilag hasznosított területek védelmét a vizek pusztításaitól.*

A kezdetben vezető szerepet játszó állattenyésztésnek vízhasználati-vízépítési szempontból elsősorban a telephelyek kiválasztásában volt jelentősége. De a szénaraktárak árvédelme érdekében gyakran szükségessé válhatott gátak építése is. Ugyanilyen vonatkozásban szerepelt az állattenyésztést kiegészítő ősi gazdasági tevékenység, a halászat is. Mikor a középkor folyamán egyre jelentősebb termelési ággá fejlődve közel a mai tógazdálkodás szintjére emelkedett, egyre jelentősebb méretű vízimunkálatokat tett szükségessé, s egyre nagyobb (bár később nem éppen kedvező) szerepet játszott a vizek életének alakításában.

A mezőgazdaság fejlődésével kapcsolatban legelőször a malomépítés: a vízerő- hasznosítás és az árvédelem elterjedését kísérhetjük figyelemmel. Később azonban — feltételezhetően a szerzetesrendek tevékenysége nyomán — a lecsapoló csatornák építésével is találkozunk, sőt a középkor végén, az olasz ill. vallon telepítések hatására, az öntözés kezdetei is kimutathatók. Közben a gazdasági élet differenciálódásá* Csak az újabb gazdaságtörténeti-néprajzi kutatás tárta fel a folyóvölgyekben, árterületeken kialakult, s egyes helyeken a XIX. század derekáig fennmaradt ősi, népi gazdálkodásnak a vízrajzi viszonyokhoz és a terepszint változásaihoz alkalmazkodó sokoldalúságát. Ld.: Andrásfalvy Bertalan: A Duna-menti árterületek népi gazdálkodása Tolna és Baranya megyében. (Kand. értekezés, kézirat.)

nak, a kereskedelem fellendülésének hatására hamar megnövekedett a korábban inkább csak a sószállításban szerepet játszó vízi közlekedés jelentősége is. Ezzel kapcsolatban, mint első vízépítési, vízszabályozási tevékenység a medertisztítás és vontatóútépítés feladata jelentkezett.

A kezdeti szabályozási munkálatoknál azonban nagyobb befolyással lehetett a vizek életére e „vízhasználatokkal” kapcsolatos vízépítési tevékenység. („Vízhasználatokról" kell itt beszélnünk, mert anakronizmus lenne egy olyan kor tevékenységét „vízhasznosításnak" minősíteni, amit még a vizek egyszerű használatának uralkodó volta, túlsúlya jellemez.) Ez viszont azt jelenti, hogy a középkori vízimunkálatoknak csak kisebb része (éspedig a hajózás, ármentesítés és lecsapolás érdekében végzett munka) mutatott a vizek szabályozásának, rendezésének irányába. Másik része, különösen a vizek más gazdasági ágak érdekeire való tekintet nélküli, későbbi rablógazdálkodás-szerű használata (főleg a víz- erőhasznosítás és tógazdálkodás esetében) viszont gyakran a vízviszonyok elvadulásá- ra, a szabályozási feladatok súlyosbítására vezetett.

A fejlődés e kezdeti szakaszán ezért a szorosabb értelemben vett szabályozási munkálatok mellett a növekvő méretű vízépítési tevékenységgel járó vízhasználatokkal is foglalkoznunk kell. A vízhasználatokhoz (vízhasznosításokhoz) fűződő rendkívüli gazdasági érdekek mellett, a középkor végén és a török hódoltság idején kialakult társadalmi-politikai viszonyok teszik érthetővé és megmagyarázhatóvá a következmények tekintetbevétele nélkül végrehajtott ilyen irányú munkálatokat, melyek később annyi nehézséget okoztak az újabbkori szabályozási tevékenység során.

1.3 A vízi munkálatok növekvő szerepe az ország gazdasági fejlődésében a XI—XV. században

1.3.1 Az ősi vízhasználatok és a velük kapcsolatos vízi munkálatok (halászat, tógazdálkodás, vízi utak, víz- erőhasznosítás és öntözés)

Halászat és tógazdálkodás3l~~32

A halászatnak, a magyarság egyik ősfoglalkozásának gazdasági jelentősége a későbbiek folyamán is megmaradt, sőt — a Kárpátmedence haléletre kedvező adottságai következtében — e téren is jelentős fejlődésnek lehetünk tanúi.

Történeti forrásaink egybehangzóan bizonyítják, hogy a halászat milyen fontos sze30