Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 7. A Felső-Tisza-vidék Tiszabecstől Tokajig
addig előfordult legmagasabb, vagyis mértékadó vízszint fölé 1 m magasságra, a töltéskorona ún. sapkázásával fokozatosan megtörtént. Az 1947/48 szilveszterén bekövetkezett árvíz ebben az állapotban találta a töltést. Ez az árvíz a tivadari vízmércén 104 cm-rel haladta meg az addigi legmagasabb árvízszintet. Az árvíz Tivadar község felett 5 km hosszban átcsapott a töltésen, majd közvetlen a község felett 100 m hosszban átszakította azt. Az átbukó víz olyan hatalmas gödröt vájt az átszakadás helyén, hogy annak betöltéséhez, illetve a 100 m hosszú gát helyreállításához 60 000 m3 földre volt szükség. Az 1947/48-as árvíz után a mértékadó vízszintet úgy állapították meg számítással, mintha töltésszakadás nem lett volna és 1949-ben megkezdték a töltés magasítását 0,70 m-rel a mértékadó árvízszín fölé. E munka Vásárosnaménytól felfelé 1954-ben el is készült. Meg kell említeni azt is, hogy az 1846-ban megkezdett gátépítés és egyéb műszaki követelmények szem előtt tartásával végleges formában a Tisza—Sza- mosközi Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat* az 1926—28-as években hajtotta végre. A tiszai töltés kereken 47 km hosszban és folytatólag a határt alkotó Batár-pa- tak bal parti töltése 10 km hosszban épült ki az akkor mértékadó 1888. évi árvízszint fölé 1 m magasan.249-250 Az 1947—48-as árvíz hatására, amikor a tivadari gátszakadással egyidejűleg a Batár töltése is átszakadt, és a víz elöntötte a Tisza és a Túr közét, természetesen az itteni töltések is magasításra kerültek 1948 és 1954 között, 0,70 m-rel az új mértékadó árvízszint fölé. Végül megjegyezzük, hogy a Tisza Vásárosnamény és Zsurk közötti bal parti szakaszán csak nyá- rigát van ma is, mert az ártér keskeny és a községek elegendő magasságban fekszenek az árvízszint felett. Ha a továbbiakban a Felső-Tisza-vidék szabályozás előtti régi és mai állapotát fel2m 0 10m 11.59. ábra. A tiszai töltés fejlődése Vásárosnaménynel óta az árvizek szintje folyton emelkedett és ennek megfelelően a töltéseket is újból és újból erősíteni és emelni kellett. A töltés- keresztszelvény fejlődését mutatja az 59. ábra. A végleges jellegű és összefüggő árvédelmi töltések építése a tárgyalt Felső-Tisza- szakasz bal partján csak jóval később kezdődött meg. Épültek ugyan már a XVIII. század közepétől kezdve kisebb töltésszakaszok, ezek azonban nem voltak megfelelőek. Jól látható ez a XII. A számú régi térképen, ahol Kóród, Cseke, Kisar és Nagy- ar védelmére szolgáló töltésdarabok láthatók. összefüggő, folytonos töltésvonalról már csak azért sem lehetett szó, mert a Túr, Szamos és Kraszna kiáradó nagyvizei csak így tudtak apadás idején visszahúzódni a Tiszába. Különösen jól mutatja ezt a térkép Panyola és Vásárosnamény közötti mocsárvilága. De ebből az is következik, hogy a Tisza bal parti ármentesítését csak a Szamos jobb parti töltésének egyidejű megépítésével lehetett megoldani. Így történt, hogy már 1892-ben elkezdte a rendszeresebb töltés- építést a Szamos jobb parti és Tisza bal parti érdekeltség, de anyagi erejéből csak annyira tellett, hogy túljutottak a kezdet nehézségein. Ezt a feladatot a szabványméretek tüntető térképeken látható Tiszát összehasonlítjuk, puszta rátekintéssel is megállapítható az a hatalmas változás, ami a Tiszán jó száz év alatt a folyószabályozási munkák következtében történt. A folyó rendkívül kanyargóssága nagymértékben csökkent. Ez a változás jórészt mesterséges beavatkozás, kisebb részben a természetes fejlődés eredménye. A mesterséges beavatkozás, a kanyarulatok átvágása, új, rövidebb meder kialakítása céljából, 1853-ban indult meg és e Tisza-szakaszon 1864-ben nagyjából be is fejeződött. A folyóátvágásokat az 1898-ban kiadott Faragó—Vályi-téle vízügyi térkép feltünteti. Ezen a Tisza-szakaszon 30 átvágás létesült és 1880-ig ezeknek mintegy 60%-a Tisza-mederré fejlődött, mintegy 20% még fejlődésben volt és 20% egészen rosszul, vagy egyáltalán nem fejlődött ki; a folyó nem fogadta el, hanem eliszapolta. A folyómeder kiegyenesedésén túlmenően feltűnő a meder eltolódása is. Feltételezve ugyanis, hogy a községek nagyjából ma is azon a helyen vannak, ahol 200 évvel ezelőtt voltak, a Tisza nagymérvű helyváltoz* 1914-bcn alakult 119 200 ha társulati területtel; ebből Magyarország mai területén 67 600 ha maradt. 295
