Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 7. A Felső-Tisza-vidék Tiszabecstől Tokajig
11.57. ábra. Hurokszerű folyókanyar átszakadás előtt Folytatva a XII. térképpár olvasását, azt is látjuk, hogy a szabályozatlan Túr az országhatártól kezdve óriási kiterjedésű erdőkön keresztül kanyargóit, útközben számtalan kisebb, nagyobb vízfolyást véve fel, majd Kömörő községnél két ágra szakadt. Egyik ága — az erősebb — a rövidebb utat választva Nagyarnál ömlött a Tiszába, a másik ága a Tisza és Szamos egyesülése felé folyt; Pa- nyolánál ez az ág is kettévált és vizeit a mocsarakon keresztül részben a Tisza, részben a Szamos medre fogadta be. A Túr kiöntései különösen károsak voltak, mert az áradások nem hoztak iszapot, hanem kilúgozták a talajt. A kiömlő árvizek ellen csak Nagyar környékén védekeztek töltésekkel. A szabályozatlan Szamos völgyének vízrajzi viszonyai közül a legszembeötlőbb, hogy a Túr a Szamos jobb parti mellékfolyójaként Panyolánál, a Kraszna pedig a balparton Olcsvaapáti alatt torkollott belé. (Ma mind a Túr, mind a Kraszna közvetlenül a Tiszába torkollik.) Szabályozás előtt a Szamos Jánd községgel szemközt torkollott a Tiszába, ma pedig Gergelyugornya felett. A Szamos kanyarulatai még kanyargósab- bak voltak, mint a Tiszáéi. Rápolt és Sza- mosszeg között a bal parton összefüggő töltésvonal volt. Ezek a kezdetleges földgátak azonban nemcsak az árvizek szétterülésének megakadályozására épültek, hanem egyben közlekedési utak is voltak, és a 2—3 m magas töltések közerővel készültek. Fenntartásukról, az árvíz által okozott gátszakadások betöltéséről, a töltés erősítéséről, vagy magasításáról a vármegye gondoskodott. A térképről látható, hogy a Szamos- hát sokkal szélesebb, mint a Tiszahát és magasabb is. Ezért a Szamos mentén sokkal több település is van, mint a Felső-Tisza mentén. A Szamos és Tiszahát közötti szélességbeli különbség magyarázata az, hogy a Szamos sokkal több iszapot hoz, mint a Tisza. A Szamos vize még a középvizeknél is sűrű, világos csokoládébarna iszappal terhelt, míg a Tisza vize Vásárosnamény felett kisvízállásnál csaknem teljesen átlátszó, kékes-zöld színű. A Szamos betorkollásánál jól látható, hogy a Szamos sűrű barna színű vize az egyesülés után a Tisza medrének bal felét foglalja el, és mellette folyik — a Tisza meder jobb oldali felében — az iszapmentesnek tűnő víz: a kétféle víz keveredése több 100 m-es közös út folyamán következik be, és ettől kezdve válik a Tisza a „barna” Szamossal való egyesülés eredményeként „szőkévé". A Kraszna és az Ecsedi-láp szabályozás előtti állapotát jól jellemzi Suchodolszky mérnökkari százados véleményes jelentése 1775-ből: „A sok malomgát Nagymajtény- tól egészen Olcsváig az áradásokat nagyon elősegíti. A folyásában akadályozott Kraszna medre évről évre jobban eliszaposodik. A bedőlt fák, a lerakodott iszap és nád- gyökerek egyenlővé tették a folyó ágyát a partokkal. Az igazi medret alig lehet megtalálni, mivel a folyó többmérföldnyi hosz- szúságban és szélességben tóvá, illetve mocsárrá változott és a nád, meg sás fölverte az egész tájat."244 (58. ábra.) A Láp vízellátásáról nemcsak a Kraszna gondoskodott, amelynek a határon kívüli domb- és hegyvidéki szakaszán számos mellékvize van, hanem a Szamos is, amelynek árvizei különösen Győrteleknél törtek ki és jutottak a Lápba. További táplálásáról gondoskodtak a 292
