Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 6. A Tisza és a Tisza-völgy vízszabályozásának általános jellemzői

vetkezik, hogy a Bodrog és Sajóközt a Tisza alacsonyabb partjai számos kitörésein a vízár jobbról a Takta közét, balról pedig Szabolcsban Dob, Bűd, Szentmihály, Polgár helységek és Nánás-Böszörmény, Újváros, Debrecen városok és a Kunság termékeny határainak nagyobb részét vagy állandóul, vagy az évnek éppen tenyésző szakában vízzel borítja." Ezután részletesen leírja, hogy a kitört víz milyen ereken és tavakon keresztül kacskaringózik, míg „végre az így leszármazott víz egy rendesebb medrű s Hortobágy név alatt ismeretes folyóvá alakul." (6. p.) Vásárhelyi ezután tovább folytatva, leírja a Tisza ősi állapotát Tiszafüredtől egészen a torkolatig. Elhagyva ennek részletesebb ismertetését, befejezésül még idézzük Vásárhelyi összefoglaló megállapítását: „a Tisza jelen állapotában magas árjai tömegének nagyrészét a sok-százezer holdakat kitevő lapályokba veti, mellyek ott vesztegelvén, részint párolgás, s földbeszívás által elvesznek, részint lassanként a Tiszába szivárogván a magas vízállások hosszas tartását elősegítik." (9. p)

A szabályozási terv készítését olyan hatalmas vízrajzi térképezési munka előzte meg, amelyhez hasonló a XIX. század első évtizedeiben egyetlen más országban sem volt. Ennek az óriási műszaki anyagnak a birtokában Vásárhelyi terve a Tisza mindenegyes szakaszáról részletes képet ad helyszínraj- zilag, továbbá hossz- és keresztszelvényekben. Ismerteti a folyó esésviszonyait, az addig előfordult legalacsonyabb és legmagasabb vízállásokat, a lefolyásra kerülő vízmennyiségeket. Bár pontos és részletes adatok álltak rendelkezésre, maga a szabályozási terv csak „Általános" terv, s ennek megfelelően főleg elvi megállapításokat, műszaki irányelveket tartalmaz. Lényege a folyók túlzott kanyarulatainak átvágásokkal (átmetszésekkel) való megrövidítése és a folyók két partján árvédelmi töltések építése. Az átvágások szükségességét Vásárhelyi „így indokolja: A folyó a rendkívül kis esés (2—4 cm/km) miatt kénytelen felduzzadni és kiömleni: ebből önként következik azon szabályozási elv, hogy ott mindenek előtt sebességét kell megszerezni, mely cél nagyobb eset (esés), egyenesebb és rövidebb lefolyás által, azaz átvágások által eszközölhető, sőt még a hajózás is igényli ezen rendelkezést" (11. p.). Az átvágásoktól azt reméli, hogy az árvízszín le fog szállni és a meder mélyülni fog, ami további vízszintsüllyedést jelent, és az árvizek szintjének csökkenését is elő fogja idézni. Az átvágások építésére vonatkozó irányelvek szerint csak 8—12 m széles vezérárkot kell építeni, amit majd a folyó kibővít. (Arra nézve, hogy ez a vezér- árok-méret mit jelent, tudnunk kell, hogy az

akkori Tisza-meder középszélessége a legfelsőbb szakaszon 100—120 m volt, míg lefelé fokozatosan növekedve a legalsó szakaszon 200—220 m.)

A vezérárokból kézi erővel kiásott anyagot — mondja az irányelv — az átvágás szélitől 8—10 m-re kell lerakni, hogy azok vezetőtöltésül szolgáljanak addig, amíg az átvágás bővülésével beomlanak a mederbe. Az átvágások készítési sorrendjére vonatkozólag azt ajánlja Vásárhelyi, hogy bár elvileg alulról felfelé kellene haladni, legelőbb ott készüljenek, ahol létesítésüktől a legnagyobb eredmény várható.

Az árvédelmi töltések építésének szükségességét a következőképp indokolja: „Az átvágások által egyenesebb irányt s nagyobb sebességet nyert folyó árjaitól ... a környék még nincs eléggé biztosítva . . . ennélfogva a szabályozás egy másik főfeladata azon intézkedést követeli, mikép a nagyobb és rendkívüli vízár is korlátok közé szoríttas- sék." (21. p.) Majd részletes irányelveket ad a töltések vonalazására, szemközti távolságára, a szelvény méreteinek megállapítására, a töltés anyagára és az építés módjára nézve. Az adott irányelvek a tudomány mai álláspontja szerint is helytállóak. (A terv történeti helyének és szerepének ismertetését Id. I. rész 3.3.3.) A terv végrehajtása során ugyan a kezdetben megadott töltésszelvé- nyeknél, főleg az alsó szakaszon, jóval nagyobb és magasabb töltésszelvények kialakítására volt szükség, azonban Vásárhelyi erre is előre figyelmeztetett. Hangsúlyozta, hogy a töltések méreteit nem a maximális árvízszintnek, hanem az árvízmennyiségek- nek megfelelően kell meghatározni, ez azonban csak a zárt árvízi szelvény kialakulása után volt mérhető.

Vásárhelyi terve intézkedéseket tartalmaz a hajózás előmozdítása érdekében is. Bár a Dunán ekkor már megindult a gőzhajózás s Széchenyi a Tiszát is beutazta gőzhajóval, „hajózás" alatt még az uszályok, dereglyék kötéllel való parti vontatását kell érteni. Ezért javasolja a terv, hogy különösen a Felső-Tiszán a füzeseket, erdőket, a part mentén, a vontató út létesítése érdekében ki kell irtani, s a mederbe szakadt fákat el kell távolítani. Az Alsó-Tiszán több mint 700 vízimalom állt s ugyanilyen akadályai voltak a hajózásnak a kifeszített kompkötelek is. Kötelezni kell tehát a révtulajdonosokat olyan szerkezet alkalmazására, amelynél a hajó elfér a kompkötél alatt még magas vízállásnál is.

Az „Általános" terv a hatalmas munka részleteinek végrehajtási sorrendjére nézve azt mondja, hogy a munka az egész Tisza mentén szakaszokban egyszerre megindítható, vagyis öblözetenkint úgy, hogy az át286