Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 5. A Dráva-völgy
vízhasznosításra is gondolt, s azt javasolta, hogy „a Fekete mocsárok kiszárítási terve összefoglaltassék hajózható, géphajtó, öntöző és, faúsztató csatornával". Beszédes lecsapolási terveit 1848-ig részben végre is hajtották. Egy 1850—53 között készült térképen már a csatornahálózat is megtalálható, bár a Társulat kimutatásai szerint a földmunkák zöme 1848—1866 közti időre esett. (A vízhasznosítási tervek persze nem valósultak meg.) A munkálatok befejezése után a társulat feloszlott és a csatornák karbantartását a megyére bízta, mely azonban nem sokat tett ennek érdekében, így a csatornarendszer hamar elhanyagolt állapotba került. 1870-ben megyei erővel tisztogatták ki a csatornákat. Az ekkor végzett földmunkák után az 1878-ban újjáalakult társulat adóvisszatérítést is kapott. Az érdekeltek azonban kimondták a társulat feloszlását és az adóvisszatérítést az alispánnak ajánlották fel a csatornák fenntartására. Ez azonban nem volt megoldható, mert a csatornák méretei még nem voltak elégségesek. 1883- ban a birtokosok többsége ellenezte a szükséges szabályozások végrehajtását, csak né- hányan végeztek némi földmunkát. A kultúrmérnöki szolgálat megalakulása után, kidolgozta a szabályozás tervét és irányította annak végrehajtását. Bár a társulat 1886-ban újra kimondta feloszlását, a felszámolást nem lehetett végrehajtani. 1887- ben már 716 500 m3 földmunka elvégzését jelentette a kultúrmérnöki hivatal. 1894-ig elkészült a csatornarendszer, mégpedig a Fekete-víz medre a torkolattól az Almáspatak betorkollásáig, 39 km hosszban, az Almás-patak Szigetvárig 8,3 km hosszban, a Bükkösdi-víz a bodócsi-zsilipig 5,4 km hosszban és innen kiágazólag Besencétől délre az Ókor-, valamint a Pécsi-viz a Fekete-víztől Pécsig 39 km hosszban, végül az Egerszegi-csatorna a Drávától 86 km hosszban, majd ennek folytatásában a Kórós községig felnyúló Tüskés-csatorna 9,4 km hosszban. A társulat 1895-ben újra megkezdte működését és 1898-ban újjáalakult. 1913-ban megállapították, hogy a csatornák nem elégséges méretűek, ezért kerülnek a Pécsivíz, Fekete-víz, Ókor, Körcsönye mentén nagy területek víz alá, a mélyebb területekről pedig a vizek be sem vezethetők a csatornába azok elégtelen fenékmélysége miatt. 1924-ben a sok csapadékot a csatornák ismét nem tudták levezetni, s az egész ártér víz alá került. 1926—27-ben az új bővítési tervek alapján nagymérvű csatornabővítési munkákat kezdtek. A Feke- te-vizen kiemeltek 216 000 m3 földet, bővítették az Almást, az Ókort, kiásták az 278 #*•? // v*« 11.53. ábra. A Középső-Dráva és Fekete-víz vízrendszere
