Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 4. A Balaton és vízrendszere

ges láp volt. Simontornyáról a Kapós toroknál 6 km2 tőzeg található, innen felfelé Városhidvég, Siómaros, Kiliti mellett ugyancsak 7 km2-re tehető a tőzeg összterülete. A Sió—Kapós—Sárvíz völgye mintegy 160 ezer kát. hold többé-kevésbé összefüggő mocsárvilág volt, melyben csak helyenként volt beágyazott meder. A Székesfehérvártól nyugatra elterülő Sárrét-mocsár túlfolyó vize a Sárvíz mocsarain keresztül vonult dél felé a Szekszárd és Báta közötti Sárközbe, ahonnan a fölös víz — ha a Duna vízállása engedte — Bátánál jutott a Dunába. A Sió és Kapós mocsarainak túlfolyó

vize pedig Simontornya környékén ömlött a Sárvíz-mocsárba.

A Balaton-vidék a történeti korban208-209

A Balaton környékén a legrégibb emberi települések nyomai a kőkorszak végéről, az i. e. IV. évezredből valók. A folyóvölgyekkel, állóvizekkel gazdagon tagolt felszín és a változatos növénytakaró, a vidéket nagyon alkalmassá tették megtelepedésre.

Időszámításunk kezdetén a Dunántúl a római világbirodalom új, gazdaságilag és katonailag egyaránt fontos tartománya,

252

11.41. ábra. A Sárvíz—Sió—Kapós vízrendszer