Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 3. A Duna Budapesttől a déli országhatárig
ben jó karba helyezték az alsó 5 km-es szakaszát. A legnagyobb vízfolyás a 88 km hosszú Karasica-patak 5 ágból ered, rajtuk sok malom volt. Már felső keskenyebb völgye Kékesdtől lefelé Szederkényig is sok helyen elfajult. Attól délre széles, mocsaras volt a völgye. Borjádig még a mocsár közepén látható mederben folydogált, innen lefelé már teljesen elveszett a meder a mocsárban, egészen Illocska határáig, ahol jugoszláv területre lép át. Ugyancsak el- mocsarasodott a Belvárdnál betorkolló Va- sas-Belvárdi vízfolyás és a Villány—Pogá- nyi vízfolyás völgye is. A Karasica mocsaras völgyben futó medrét már az 1800-as években apró részletekben szabályozták. 1812-ig már a torkolattól Magyarbolyig haladt a munka. A terület víztelenítésére a meder kiásásán kívül szívóárkok is készültek. Az érdekeltség 1899-ben Alsókarasicavölgyi Vízlecsapoló Társulat-ot alakított és 1900—05 között a Villány—Pogányi vízfolyás torkolatáig rendbehozta és fenn is tartotta a medret. A társulati szakasz fölött azonban sok hiányosság volt. A békeszerződés ezt a társulatot is kettéosztotta, úgyhogy 1920-ban a működése megszűnt. 1933—38 között a kultúrmérnöki hivatal vezetése alatt jó karba helyezték a Karasica társulati szakaszát. A Villány— Pogányi vízfolyás rendezésére készült tervek nem valósultak meg, csupán 1936—42 között hozták rendbe a meder 21,3 km hosszú szakaszát. A Vasas—Belváradi vízfolyást már 1908—14 között szabályozták és 1934—44 között újból tisztogatták. 246 11.40. ábra. A Mohács alatti Duna-jobbparti terület vizei
