Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 3. A Duna Budapesttől a déli országhatárig
után megépült a Gubacsi-híd, a Gubacsi töltést és zsilipet elbontották. 1926-ban megépült Tassnál az alsó torkolati zsilip villamos erőművel (melyet az 1956-i árviz tett tönkre).192 Így ez a teljesen állóvizűvé lett ág gyorsan fejlődött: hajókikötővé, hajóúttá, vízisport- és horgászparadicsommá vált. A Budapest körüli vízfolyások szabályozása A budai hegyekből jövő időszakos vízfolyások környékén a záporokból eredő árvizek időnként jelentős károkat okoztak. (32. ábra). A legnagyobb torrenst, az Ördög-árkot, a legsűrűbben lakott szakaszon 1872—75-ben beboltozták. Ezt 1920-ban meghosszabbították és 1930—32-ben 2 km-es szakaszt betonburkolattal láttak el. Az óbudai Aranyoshegyi-árkot 1917—25 között szabályozták. A Diós-árkot 1943—44-ben zárt szelvénnyel építették ki. Ugyancsak boltozattal épült ki 1927—30-ban a Zugligeti-árok is, a Németvölgyi-árkot 1930-35- ben szabályozták. A pesti oldalon fontos munka volt a Rákos-patak szabályozása 1926—30 között. A Rákosrendező pályaudvar alatt 260 m hosszú zárt szelvény épült. 1946—48-ban további szakaszt szabályoztak. Az Illatos- árkot 1933—37-ben rendezték. Végül a Gyáli vízfolyást akként rendezték, hogy bevezették a fővárosi csatornába. 3.2 A Budapest—Paks közötti Duna-sza- kasz szabályozása 3.2.1 A Budapest—Paks közötti Duna- szakasz általános jellemzése és szabályozásának története A Duna-szakasz általános jellemzése158—159 A Budapest—Paks közötti Duna-szakasz (33. ábra) jellege hasonló a felette levő Gönyű—Budapest közötti szakaszéhoz: a harmadkorban feltöltődő jellegű volt, amikor is a nagyobb esés folytán a felső-dunai kavicshordalék egészen Úszódig le tudott hatolni. Később az Alföld e részének tektonikai emelkedése és a Kisalföld, süllye^ dése miatt az esés annyira csökkent, hogy a Dunán megszűnt a clurvaszemü hordalék szállítása és így a kavics a mederben megállt, a feneket szilárd védőréteggel vonta be. Ennek a geológiai változásnak az eredménye, hogy a Duna e szakaszán csak enyhén kanyarog, stabil, nem változó med- rű, ezzel szemben a partok lazább összetételük miatt helyenként az elszélesedésre hajlamosak. (1. V. és VI. térképpár). Hogy a Duna lejjebb Paks és Úszód között, ahol ez a pleisztocén kavics fokozatosan megszűnik, milyen mélyreható változást szenved, legjobban a 38. ábra szemlélteti, 221 11.33. ábra. A budapest—paksi Duna-szakasz
