Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 3. A Duna Budapesttől a déli országhatárig
„Teufel Graben", a mai Dagály fürdő környékén torkollt a Dunába. Medre nem mindenütt volt a völgyfenéken, hanem malomcsatornákba terelték, helyenként gátakkal duzzasztották fel, úgyhogy széles területeket mocsarasított el.* Valamikor a Lőportár dűlőnél összeköttetésben volt a Pestet megkerülő Duna-ág- gal is, melyet olykor Rákos-árok néven is említettek. A Meder utca táján ömlött a Dunába. A Városligeti patak délkeleti—északnyugati irányban szelte át a mai városterületet. Ez a patak Kőbányán az Óhegy táján eredt, s az Allatkert táján torkollt az akkor itt folyó Rákos-patak egyik ágába. A pataknak ma már nyomát sem találjuk, de ennek maradványa a mai Városligeti tó. Az Orczy út táján is volt egy kis patak, mely az Orczy kerten át, a Kossuth Akadémia körül elterülő mocsárba folyt bele. Ugyanide vezetett az a kis patak is, amely a mai Ferencvárosi pályaudvar környékén eredt. Kőbányán a Ceglédi útnál kezdődött és a mai IX. kerület déli részének és a Kútfő dűlőnek csapadékvizeit vezette a Soroksári Duna-ágba az Illatos-árok. Ezen át húzódtak a Duna felé a területen abban az időben még meglevő vízállások és mocsarak túlfolyó vizei is. A Gyáli vízfolyás Ecser, Gyömrő, Monor, Felsőnyárádegyháza környékén ered és mintegy 49 mellékárok vizét összegyűjtve szállítja a Soroksári Duna-ágba (V. térképpár). E bal parti vízfolyások jellemzője, hogy rendezett, karbantartott medrük nem volt és nagy területeket árasztottak és mocsara- sítottak el. A Városi Tanács 1750. december 11-i ülésében foglalkozott a Rákoscher Kánál szabályozásának kérdésével. Építése valószínűleg kapcsolatos volt a Vizafogó-dűlői szántóföldek mellett, az egykori Duna-ág árterületén levő mocsarak levezetésével. 3.Í.2 Árvizek és a budapesti Duna-sza- kasz szabályozása103-164 A mai Budapest Duna bal parti területe és a jobb parti mélyebb területek sokat szenvedtek az árvizektől, település csak a magasabban fekvő területen fejlődött ki, mely az árvizek kártételeivel szemben védve volt. 1267-ből van az első feljegyzés, amikor az árvíz elöntötte a főváros területét. A Pray kódex Szent Margit legendája em* A Rákos-patakon egy 1752-ből való térképen három malom szerepel, éspedig torkolata előtt - ahol két ágra szakadt — az ördög-malom, a Csömör felé vezető út mellett a Pascal-malom és a Cinkota felé vezető út mellett a Városi, Kraiki-malom. líti: „Karácsony után lön nagy árvíz, úgyhogy bejüve a klastromba, a nagyudvarba", 1268. januárjában az eset megismétlődött. Utána 1272, 1275 és 1280 években volt árvíz. „Amikor igen sok ember meghala." 1712. február 12-én 6 napon át dühöngő jeges árvíz a város sok házát romba döntötte. Az 1744-es árvíznek Óbudán 15, Budán 15, Pesten pedig 50 ház esett áldozatul. 1775. február 16-án a Duna addig még nem észlelt magasságra emelkedett. Ez alkalommal Pesten 1200 ház közül 611 elpusztult. 1799-ben az árvíz a Haller utca és Boráros tér között átszakította a Soroksári gátat és az új Ferencvárost elpusztította. Amint az elmondottakból látni lehet, a XVIII. század második felében mind gyakrabban ismétlődtek a jeges árvizek pusztításai és döntötték romba a fejlődésnek induló várost.164 A XVIII. század végén aztán a bécsi kormány belátta, hogy mind az árvizek pusztításai elleni védelem, mind pedig a kereskedelmi forgalom fenntartása érdekében a vízfolyásokat szabályozni, a hajóutakat rendezni kell. 1771-ben a kamara külön mérnököket bízott meg a Duna-szabályozás intézésével. 1776-tól külön Hajózási Igazgatóság, majd a Vízépítési Főigazgatóság hajózási osztálya (1785) foglalkozott az ország folyóvizeinek felmérésével és szabályozásával. A hajózási igazgatóság a pesti kerületi mérnöki teendők elvégzésével Balla Antalt bízta meg. Balla Antal már 1781—85 között Pichler Ferdinánddal együtt elkészítette a pesti Duna-szakasz védelmének terveit, de anyagiak hiányában nem hajtották azt végre, csak az 1795. évi árvíz után. Ekkor épült meg — a Váci út töltéséhez csatlakozva — a Váci gát, a mai Nyugati pályaudvar helyétől a Lehel térig — a várost északról fenyegető árvizek ellen —, délen a Soroksári út töltéséből kiindulva a Soroksári gát, a mai Hámán Kató utca és Boráros tér között. Árvédelmi célokat szolgált a mai közraktárak környékén a fagát, felette pedig a malomtói gát, végül a Wurm és Piarista utcák között megerősített Duna-part.188 Alig fejeződött be ez a nagy munka, amikor az 1838. évi tavaszi katasztrofális jeges árvíz elpusztította Pest városát. Az ismételt árvízi elöntések kivédésére épült töltések gyenge méretűek voltak és az ilyen hatalmas méretű árvíznek nem tudtak ellenállni. (29. és 30. ábra).m Az 1838. évi árvíz lefolyását az 1.2 fejezet részletesen ismertette, itt csak annyit említünk meg, hogy a jégtorlódás a Csepel- sziget felső végénél levő Kopaszi zátonyon keletkezett és a jég Vásárhelyi Pál felmérése szerint majdnem teljesen eltorlaszolta a medret. Az elöntött területet a 4. és 5. 216
