Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 2. A Duna a nyugati országhatártól Budapestig
állapotban maradt. Csupán a megmaradt malmok, ill. vízlépcsők duzzasztásai miatt építettek az idők folyamán több helyen (Sárvár, Ikervár, Rum, Püspökmolnári határában, valamint Körmendtől lefelé és Vasvárnál is) kisebb védtöltéseket. Ezen kívül az érdekeltség költségén belsőségek és egyéb értékes területek védelmére több partbiztosítás és átmetszés készült a kultúrmérnöki hivatal tervei szerint. Ilyen volt a Sárvár fölötti kétoldali partvédezet az ikervári és a molnaszecsődi híd felett, valamint két mederátmetszés és 4 elzárás Csákánydoroszló védelmére. 1950—55 között Rábakovácsinál átvágtak egy nagyobb kanyart, az ikervári duzzasztó felett pedig kettős kanyar-hurkot vágtak át. 1940-ig 4 kivételével valamennyi malom megszűnt, és helyükbe korszerű vízi erőművek épültek. 1900-ban épült Ikerváron az első vízerővel hajtott áramfejlesztő telepünk Szombathely város ellátására. A vizet 5 km felvízcsatorna vezeti az erőműhöz, mely 8 m esést hasznosít, kereken 2000 LE teljesítményű turbinateleppel. Az erőmű — korszerűsített állapotban — ma is működik.18'5 Ezt követően épültek a körmendi és csörötnöki, és az 1950-es években az alsószölnöki erőművek. A Rába egyik legtöbb vizet hozó mellékfolyója, a Lapincs, kanyargós mederben, széles, mocsaras völgyben érkezett Ausztriából. Ma csak 1 km-es szakasza folyik magyar területen. Valamikor a szentgotthárdi vár árkát látta el vízzel. Régebben a vasúti híd körül épült rajta partbiztosítás. 1947—48-ban a szentgotthárdi legelő védelmére épült partvédeket 400 m hosszban. Az ugyancsak Ausztriában eredő Vörös-pataknak Nemesmedvestől lefelé eső alsó szakaszát 1902-ben szabályozták, de később fenntartás hiányában újra elmocsarasodott. 1952-ben Vasszentmihály község belsőségének lecsapolása érdekében 1,2 km hosszú alsó szakaszát lemélyítették. A Vörös-patak lejjebb egyesül az ugyancsak osztrák területről jövő Lahm patakkal és két ágra szakad: malomárokra és anyamederre, melyek Csákánynál egyesülnek. A patak innen a Doroszlónál levő torkolatig mocsaras völgyben folydogál. Feliszapolt medrét 1885-ben jó karba helyezték. Rendezésére 1914-ben készült újabb terv, mely a völgy lecsapolá- sát is magában foglalja, ezt azonban az első világháború miatt csak 1926—28-ban sikerült végrehajtani. 1955—58-ban a mellékágak rendezésére is sor került. Bővizű mellékfolyója a Körmend feletti Nadolta (Nádalj) határában betorkolló Pinka, mely a Stájer hegyekből hozza vizét; mellékfolyója a Strém, elvizenyősödött völgyüket a múltban hosszú szakaszon erdők borították. Ahol mezőgazdaságilag művelt területek szegélyezték, ezek az árvizek gyakori kiöntésétől sokat szenvedtek, aminek leginkább a sok malom volt az okozója. Az érdekeltek egyes szakaszokon már 1900 körül végeztek helyi medertisztításokat, a mocsaras területeket pedig igyekeztek lecsapolni. A háború után a Pinka határfolyóvá vált, azt többször is metszi, hol osztrák, hol magyar területen fut. Ez nehezíti a szabályozási munkák végrehajtását. A Sorok-patak Búcsúnál lép magyar területre, Gyöngyös-Apáti alatt egyesül a Gyöngyös római eredetű árapasztójával, melyről alább lesz szó, és Perint néven átfolyik Szombathely városán, majd Polány- nál beleömlik a Jáki-Sorok és Nagyzse- ménynél torkollik a Rábába. Völgye sok helyütt mocsaras volt, árvizei is gyakran kiöntötték. Alsó szakaszának szabályozására két összefüggő terv is készült, 1897-ben és 1901-ben, kivitelre azonban egyik sem került. Felső szakaszán az első világháború előtt az uradalmak több medertisztítgatást is végeztek. Szombathely város 1943-ban támfalépítést és kisebb partbiztosítást végzett. Szombathely és a torkolat között a medret 1930—35-ben helyezték jó karba. A jáki Sorok medrét 1937—38-ban rendezték 6,4 km hosszban. 1951-ben pedig Jáknál szabályoztak 3 km szakaszt. A Gyöngyös patak Kőszegnél lép magyar területre, vize régen a kőszegi vár árkát táplálta. Völgye innen Szombathelyig elmocsarasodott volt. Gencseapátinál a rómaiak által épített vízosztó bukógát van, mely árapasztóként működik és az árvizeket a nagy medrű Perintbe tereli, a mederben maradó vizek pedig műcsatornában folynak Pecölig, ahol felveszik a Kazár-Borzó patakot és több kisebb vízfolyást, végül a Gyöngyös- csatorna Sárvárnál ömlik a Rábába. A rómaiak által épített létesítmény célja valószínűleg Sabaria-Szombathely élővízzel való ellátása lehetett, de feltételezhető, hogy már ekkor malmok települtek rá. A Gyöngyös-csatorna Pecöltől Sárvárig és a Rábáig terjedő szakaszát már az Árpád- házi királyok alatt, a tatárjárás után építették, főleg a sárvári vár árkának táplálására és a környékének elmocsarasítására. A csatornán a középkorban több mint 20 malom állott, melyek árvíztől védett helyen igen jól prosperáltak és tulajdonosaik a műcsatornát maguk tartották karban. Az első világháború alatt Sárvár fölött árapasztó csatorna épült a Rábába, mely a Borzó és más patakok árvizeitől volt hivatva a Gyöngyöst megszabadítani és ezzel Sárvárt megvédeni az elöntésektől. Az 1965. évi árvíz tapasztalatai szerint azonban ezek a művek elégtelenek. A Rába jobb oldali, Körmendnél betorkolló mellékfolyóját, a Berki-patakot 1912199
