Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 2. A Duna a nyugati országhatártól Budapestig
11.21. ábra. A Repce árapasztó patkóalakú bukója csak 5 m;!/s vizet bocsát le. A zsilip után keletkező méteres szintkülönbség leküzdésére energia megsemmisítő patkóalakú árvízi bukó épült (21. ábra), amely szellemes megoldásával még ma is például szolgálhat hasonló műtárgyak tervezőinek. A bukó folytatásában van a töltések között magasan vezetett 8,1 km hosszú árapasztó csatorna, mely Papócnál torkollik a Rábába. A csatorna alatt a Kis-Rába, Kőris és Keszeg-ér árvizeit 3 vízbújtató vezeti át. Ezzel a szabályozáskor (takarékosságból) elmaradt külvízrendezést jelentős részben pótolták, s a Répcelak alatti szakasz árapasztó megépítése óta megszabadult az árvizektől. A felette levő szakaszon a helyi érdekeltek építettek töltéseket Répcesze- merénél 2 km, Bük községnél 0,5 km, Górnál 1,4 km. Hegyfalunál 2,0 km és Nagy- geresdnél 3,0 km hosszban. (1965 márciusában a Répce rendkívüli árvize az árapasztó csatorna töltéseit több helyen átszakította.) 1909- ben rendezték a Kőris-patak, a Köles-ér és Családi-patak medrét, 1906—07-ben pedig a Hanság-csatornába torkolló Ikva- patak és mellékága, a Kardos-ér szabályozását végrehajtották. Ezeket a vízfolyásokat az alsó szakaszukon töltéssel is ellátták. 1910— 13-ban a Keszeg-ér ártéri szakaszát szabályozták, majd a Vármegyei árkot és a beléje torkolló Tardosa-patakot és Farkas-árkot, valamint a Rózsás-csatornát, a Babarcs—Kónyi és a Fábián-éri csatornákat ásták ki. 1914-ben Uraiújfalu határában a Kőris-patakon épült árapasztó zsilip és csatorna, mely az árvizek egy részét a Kis- Rábába vezeti. Különösen fontos munkálat volt a szivattyútelepek építése, hiszen a Rábca gyakori magas vízállása miatt a mély hansági árterekről nem lehetett a belvizeket levezetni. A Rábca jobb partján a Kepés—Lesvári csatorna torkolatához épült 1905—07 között 4,0 m'Vs szivattyúteljesítménnyel és 187 LE-s gőzgéppel a lesvári szivattyútelep,- ugyanekkor épült Bősárkánynál a 4,5 m:!/s teljesítményű telep 2 db 150 LE-s gőzgéppel. (Ezek egyike 1945-ben tönkrement.) A Rábca bal partján egyidejűleg megépült a mosonszentmiklósi telep és a jobb parton a sövényházi telep a lesvárihoz hasonló méretekkel. 1911-ben a Marcal bal partjához épült a gyirmóti szivattyútelep. 1908— 11 között megépült az Árpás község körüli belvízrendszer, Marcaltőtől ÉNy-ra a sobori lápost lecsapoló Megág-zsilip és belvízcsatorna, és kiásták az ikrényi csatornát is. A Rábcától északra a Mosoni-Dunáig terjedő lapályon 1914-ig kiépítették a moson- szolnoki, tőzeg- és lébényi csatornákat és mellékágaikat, valamint a Börcs környéki belvízcsatornákat. A Rábcába balról betorkolló mosonszentmiklósi csatorna és mellékágainak kiásása 1905—1906-ban történt meg. A Hanság-csatorna Pomogy feletti és a Fertőbe 6 km-re benyúló részének a megépítése előtt szükségesnek mutatkozott a Rábca bővítése is. Ezt a munkát az 1904. évi törvény keretein kívül végeztették kotrógépekkel a Magyar Építő Rt. vállalattal (22. ábra). A Rábca medrének átlag 1 m-rel való lemélyítése 1908-ban kezdődött meg. 1909- ben már a Hanság-csatornát kotorták és 1910-ben a kotrás a pomogyi híd felett a Fertő tó medrében folyt, összesen 1 755 000 m3 kotrást végeztek. Azonban 1910- ben, mikor a befejezéshez már csak 2 km hiányzott, heves északi szélvihar tönkretette a munkát: a hullámverés a kiemelt 13* 195
