Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 2. A Duna a nyugati országhatártól Budapestig
felé elöntötte a Marcal völgyét, bal felé pedig víz alá került az alsó Rábaköz és Tóköz. 1880-ban Szapáry István kormánybiztos értekezletet tartott, melyen abban állapodtak meg, hogy egyelőre csak a legszükségesebb munkákat valósítják meg, mégpedig a Rába szabályozását Sárvártól Győrig, a Rábca szabályozását Győrtől Hugothig és a Fertő-csatorna kiásását Bősárkányig. Erre a célra a kormánybiztos 4 483 000 Ft ál- lamkölcsönt kívánt felvenni, de a közgyűlés a kölcsön megszavazását megtagadta. Szapáry erre lemondott, helyébe Radó Kálmánt nevezték ki kormánybiztosnak. A tervek vízjogi engedélyezése 1880-ban indult meg és évekig tartott, míg a bürokrácia lassúságával végigjárta a fórumokat. Az előirányzott költség kereken 11 millió forintot tett ki. Az új kormánybiztos hosszas tárgyalásokat folytatott az érdekeltek különböző csoportjaival és a minisztériummal. Meiszner Ernőnek át kellett dolgoznia a terveket aszerint, hogy egyelőre csak azokat a munkákat végezzék el, amelyek az árvizek pusztítását akadályozzák meg. A redukciók főleg a Ffanságot érintették, a Fertő le- csapolását pedig jobb időkre halasztották. Így a költségvetést sikerült kereken 7 millió Ft-ra csökkenteni, de hiába ajánlott fel a kormány előnyös államkölcsönt, a közgyűlés ezt sem szavazta meg. A nagy kiterjedésű érdekeltségi területen túl nagyok voltak az érdekellentétek. 1883 januárjában hatalmas téli árvíz jött, mely Győrt végigsöpörte és különösen a Rába bal partján levő városrészeket pusztította el. A kormány ekkor kísérletet tett, hogy Győr város és Győr-sziget védelmét, mint állami feladatot, különválassza, de még így is maradt 6,6 millió Ft költség- szükséglet, s a közgyűlés ekkora kölcsön felvételét is megtagadta. A kormány látva, hogy a széthúzó érdekeltség autonóm úton nem tudja megoldani a Rába-vidék szabályozását, törvényjavaslatot terjesztett be, amelyben kényszerintézkedéseket javasolt. Az 1885. évi XV. te., az ún. Rába-törvény elrendelte a Rába-szabályozás végrehajtását kormánybiztos vezetése mellett; a társulat önkormányzatának felfüggesztésével és 6,6 millió Ft kényszerkölcsön kiutalásával. A törvény kimondta, hogy a kamatok az első 3 évben nem tehetnek ki többet, mint ártéri holdanként évi 15 krt, később 25 krt, az ezen felüli kamatokat a munkák befejezéséig az állam viseli. Fontos intézkedés volt, hogy a társulatra háramló teher nem lehet nagyobb, mint az ártéri területek értéknövekedése, melyet a szabályozással értek el. Ilyen módon a törvény biztosítékot adott az érdekelteknek, hogy csak az elérendő haszon arányában terhelik meg a munkák költségeivel. Megállapíthatjuk, hogy az ország egyetlen vízfolyása sem foglalkoztatta annyit a törvényhozást, mint a Rába-vízrendszer 1622-től 1904-ig. A kormánybiztos — Radó Kálmán —1886. júniusra versenytárgyalást hirdetett, melynek alapján a legkedvezőbb ajánlatot tevő Neuschloss és Freund társvállalkozóknak adták a munkát, akik azt is vállalták, hogy a szerződés jóváhagyása előtt azonnal megkezdik a munkát és még 1886. évben a Rábán 100 000 m:!, a Rábcán 250 000 m:i földmunkát elvégeznek. A munkát 6 év alatt be kellett fejezni. Az első öt év alatt 776 000 m3 földmunkát teljesítettek, amihez 7 úszókotrót, 7 gőzszivattyút, 120 kordélyt, 20 kétfogatú szekeret, 800 m iparvágányt 3 gőzmozdonnyal, 330 kubikost és 440 napszámost vonultattak fel a két munkahelyen. A Rába medrét 80 átmetszéssel 48 km- rel, 131 km-ről 83 km-re rövidítették. Leghosszabb átvágás a legalsó, Győr—Rábapa- tona közti 11 km hosszú, majdnem teljesen új meder volt, mely már 1888-ban elkészült. Ez egymaga 15 km rövidülést hozott. Az árvédelmi töltések majdnem teljesen párhuzamosak, egymástól való távolságuk Győr—Árpás között 400 m, Marcaltőnél 320 m, afölött a nagyobb esésű szakaszban pedig 200 m volt. A megépített töltéseket támadó, várható árvíz magasságát jól kiszámították, alig kellett őket magasítani. Magyarázatképpen felhozhatjuk, hogy a Rába szabályozása és ármentesítése elkésve, az ország többi részén végzett szabályozási munkák többsége után került sorra, tehát mód volt a másutt szerzett tapasztalatok gyümölcsöztetésére, mégis — mint a Rábca-munkák ismertetésénél látni fogjuk — elismerés illeti Meiszner Ernőt a kiváló tervek és meglepően pontos számítások elkészítéséért. A Rába földmunkája (mederátvágások és töltések) 1889-ben Marcaltőig, 1890-ben Vágig és 1891-ben a Kis-Rábáig készült el. A Rábán 4,55 millió m3 földmunkát és 50 000 m2 töltés-humuszborítást hajtottak végre 2 millió Ft értékben. 1891-ben utoljára tört ki az árvíz Uraiújfalunál és végig- öntötte a Rábaközt a Hanságig és a Fertőig. Ezért a takarékosságból csak Nickig végzett szabályozást az eredeti terveknek megfelelően Sárvárig meghosszabbították 1892-ben készült el — szerződésen kívül — a munka a Sárvári vasúti hídig 434 000 m3 újabb földmunkával. A gondos munkával elkészített Rába medre hosszú évtizedeken keresztül baj nélkül levezette az árvizeket, s fenntartása sem okozott gondot. 189
