Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története
A II. RÉSZ TARTALMA ÉS FELDOLGOZÁSÁNAK MÓDJA A Magyar Vízszabályozás Története, I. részében szélesebb történeti áttekintést adott nemcsak a vízszabályozás, hanem a vízi munkálatok fejlődéséről is a XI. századtól napjainkig. Bemutatta a víz és a vízzel való foglalkozás — ennek keretében a vízszabá- lyozási munkák — szerepét az egyes korok gazdasági életében és fejlődésében: az ősi vízhasználatoktól, a vízi munkálatok ágazati korszakán keresztül a korszerű vízgazdálkodás kialakulásáig. Láttuk, hogy az általános földrajzi és gazdasági tényezők mellett a vízhasználatok sajátos fejlődése is hozzájárult a szabályozási feladatok megoldásának nehézségeihez. Láttuk, hogy a XIX. század elején az óriási kiterjedésű mocsárvilág, az elmocsarasodott területek vízlevezetésének, az árvizek elleni védekezésnek és általában a vizek szabályozásának feladata, mint társadalmi szükségszerűség elemi erővel jelentkezett. A rendszeres vízszabályozás munkája a reformkorban előbb a kisebb vízfolyásokon és egyes Duna-szakaszokon kezdődött, majd az egész Tisza völgyén egyszerre indult meg s a század második felében hazánk egész területére kiterjedt. A munka az ország társadalmi és gazdasági fejlődésével összefonódva, hol erősödő, hol csökkenő ütemben folyt, de túlnyomó részben századunk közepéig befejeződött. Ma a gazdasági fejlődései párhuzamosan, a korszerű átfogó vízrendezés keretében természetesen a vízsza- bályozási munkálatok fejlesztésére, korszerűsítésére is szükség van. A vízszabályozási munkák korszaka azonban a második világháború idejével, ill. azt követően a „vízgazdálkodás korszakára" való átmenettel lényegében mégis lezártnak, világosan körülhatárolható korszaknak tekinthető, melynek eredményei pontosan felmérhetők és számbavehetők és — amelynek felbecsülhetetlen szerepe volt az ország népesedési, gazdasági és kulturális fejlődésében. Ezeknek az eredményeknek vízvidéken- kénti áttekintésére, a szabályozás előtti és utáni, mai állapotának konkrét elemzésen alapuló, szemléletes és térképekkel dokumentált összehasonlítására hivatott könyvünk II. része. Ez a rész az ország 20 különböző vízvidékéről közöl térképpárokat, mely párok első tagja a vizek szabályozás előtti „ősi" vízrajzi viszonyait és az erdőtakarót, a pár másik térképe pedig ugyanazon vidék mai vízrajzát és erdeit mutatja be. Az alább következő részletes leírásokban a hangsúlyt a műszaki szemléletre helyezzük és nemcsak a leírásban, de a térképpárokon keresztül is azt igyekszünk bemutatni, hogy milyen eszközökkel és módszerekkel jutottunk el a másfél század előtti mocsárvilágtól a mai állapotokig, napjainkig, amikor az „Ecsedi- láp", „Sárrét", „Sárköz" stb. szavak már csak a letűnt világra emlékeztető földrajzi elnevezések. A térképpárok a vizek szabályozás előtti és utáni állapotát mutatják, nyomdai kicsinyítései az eredetieknek, amely 1:100 000 méretarányban a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben 1960—66. években készültek. A szabályozás előtti állapotot feltüntető térképek alapját az 1782—85. évi ún. II. József császár-féle első országos — és nemzetközi viszonylatban is úttörő és páratlan — katonai felmérés térképlapjai adták.155 A tudományos térképezés szaktekintélyei egybehangzóan azt mondják, hogy vizeink szabályozását megelőző idők vízrajzi viszonyait ezek a térképek ábrázolják a legolvashatóbban. Például Kogutomicz Károly írja: „A hatalmas térképműben a XVIII. század végének közállapotai hihetetlen részletességgel tárulnak fel és bátran állíthatjuk, hogy 100 kötet krónikában sem lehetett volna ennyit, viszonylag ilyen szabatosan az utókor részére megírni. Az Alföld vízrajzának ősállapotát semmiféle más adat alapján nem lehet olyan minden részletre kiterjedő pontossággal rekonstruálni, mint e felvételek alapján." Persze Kogutowicz Károly még nem ismerte a korabeli vízrajzi felvételeket, melyek — vízrajzi szempontból — természetesen és szükségszerűen megbízhatóbb képet adnak az egyes vízvidékekről, mint a katonai felmérés. (Ezért rendelte el II. József is a katonai és kataszteri felmérés mellett külön vízrajzi felvételek, hajózási térképek készítését.)156 Ennek oka elsősorban az, hogy a 151
