Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
Bevezetés
sokkal elterjedtebbek, mint az Alföldön (pl. a Balatoni Nagy-berek, a Hanság, kisvízfolyások völgyei). A földtörténeti nagy változások és a lassú feltöltődésekkel járó fejlődés után a Kárpátmedence vízrajzi viszonyait most már az állóvizekben és vízfolyásokban való igen nagy gazdagság jellemezte. A tájat, mint földrajzi egységet. Babos Zoltán és Aíayer László 1939-ben megjelent munkájában* így jellemezte: „Az Alföld, a Kisalföld, a Nyírség feletti síkság és a Száva alsó szakasza menti mély- földek, melyek valamennyien ősi folyók óriási kiterjedésű hordalékmezőinek tekinthetők, már természetüknél fogva arra voltak teremtve, hogy idővel nagy kiterjedésű mocsarak és lápok birodalmává váljanak. A hegyek közül kilépő folyók a hirtelen eséscsökkenés következtében lerakták hordalékukat, és a laza feltöltésen szerteágazó, kóválygó mederben folytatták útjukat" . . . ,,És mégis ez a mocsárvilág nem hatott visszariasztóan. A hegység alján, a lápok között kincsekben gazdag föld húzódott a messzeségbe, melyet buja növényzet és erdőrengeteg borított". A Kárpát-medence területéről olyan nyomokat, amelyek vízszabályozási munkákra utalnak, legelőször csak a római birodalom idejéből találunk. Ez a birodalom a mai Dunántúl és Erdély területén magas kultúra nyomait hagyta maga után, de az Alföldön ott, ahol a mai Magyarország nagy része terül el, továbbra is a víz, az erdő és a pusztamezők uralkodtak, és csak a vándorló halász-, vadász-, állattenyésztő népek tudtak ideig-óráig tanyát ütni. 2. A MAGYAR MEDENCE VÍZRAJZA, A VÍZSZABÁLYOZÁS FELADATA ÉS MÓDSZEREINEK KIALAKULÁSA A Kárpát-medence vízrendszerének kialakulásáról adott vázlatos kép a magyar medence mai vízrajzának több kérdését világítja meg. Mindenesetre magyarázatát adja talaja felépítettségének, vízviszonyainak; felszín alatti és felszíni álló- és folyóvizekben való gazdagságának, de annak is, hogy a vizek elosztottsága egyenlőtlen, és ezért a vizek rendezése és hasznosítása is fokozott és különleges szabályozási tevékenységet kíván meg. A továbbiakban két részben fogjuk vizsgálni a magyar medence vizeinek szabályozását: először kissé részletesebben szemléljük a magyar medence vízrajzának jellemzőit, majd ez alapján a vízszabályozás feladatát állapítjuk meg, és módszereit elemezzük. 2.1 A magyar medence vízrajza Ha vízrajzi viszonyainkat közelebbről akarjuk vizsgálni, akkor célszerű előbb az állóvizeinkről néhány szót szólni, mert ezeket a vizeket a magyar medence felépített- sége határozza meg, és ezért is történelmünk folyamán, kezdettől fogva nagy szerepet játszottak. Majd azután a folyóvizeink jellemzőit kell kissé részletesebben elemezni, hogy részben kártételeik megszüntetésére, részben pedig — különösen a hajózás szempontjából való — hasznosításukra vo* Babos Zoltán és Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. Vízügyi Közlemények, 1939/1—2. füzet. natkozó szabályozási követelményeket és módszereket világosan láthassuk. Az állóvizek A magyar medence állóvizeinek legnagyobb része nem geológiai értelemben vett tó, csupán teknőket, mélyedéseket kitöltő, változó kiterjedésű vízállások, illetőleg medence jellegű folyóvölgyekben rekedt állandó, vagy időszakos vízborítások. Számuk és kiterjedésük a XVIII. század végéig — részben a kis vízfolyások fokozatosan növekvő elfajulása, részben a szabályozási módszerek ismeretének és a szabályozási munkák hiánya, részben pedig nem utolsósorban, az ember védelmi célú beavatkozásainak hatása miatt — inkább nőtt, majd a megindult széles körű vízszabályozási munkák hatására erősen csökkent. Századunkban aztán — vízhasznosítási célból — a most már szabályozott állóvizek (halastavak, víztárolók) kiterjedése ismét növekedett. Igazi tavak tulajdonképpen csak a dunántúli mélyedéseket feltöltő vizek voltak. Kiterjedésük — szabályozásuk előtt — a csapadéktól függött. Ilyen a Balaton, a Ve- lencei-tó és a Fertő, mely utóbbi aszályos időben (pl. 1865-ben) ki is száradt. Az ősmocsarak és őslápok közül a nagyobbak a peremi, süllyedéses medencékben keletkeztek. Ezek évezredes múltú, állandó vízzel borított területek voltak. Keletkezésük okát a már ismertetett geológiai múltban kereshetjük. Talajukat kisebb vagy nagyobb vastagságú tőzegréteg jellemzi, 13
