Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 4. A vizek szabályozása a XIX. század második felében és a XX. század elején (1850–1919)
A gazdasági vonatkozású adatok meggyőzően mutatják, hogy az 1919-ig túlnyomórészt befejezett ármentesítések és a több, mint kétharmad részben ugyancsak 1879— 1918 között végrehajtott lecsapolások és belvízrendezések milyen fontos szerepet játszottak a magyar mezőgazdaság és ezen keresztül az egész népgazdaság fejlődésében. Adataink ugyan részben csak megközelítő becslésen alapulnak, de jól szemléltetik e vízi munkálatok hatását: hazánk mai, összesen 3,9 kh ármentesített (és részben belvízrendezett, lecsapolt) területén e munkálatok eredményeképpen a korábbi ártér 34 százaléknyi szántóterülete 74%-ra, vagyis több, mint kétszeresére nőtt, a rét és legelő 30%-ról 11%-ra, a hasznosítatlan területek pedig 34%-ról 15%-ra csökkentek. Bár a rét és legelő arányának csökkenése nem értékelhető egyértelműen kedvezően, mégis kétségtelen, hogy ez az átalakulás biztosíthatta volna mezőgazdaságunk belterjes irányú fejlődésének előfeltételeit. Sőt ennek elmaradása ellenére is fontos eredmény volt nemzetgazdaságunk fejlődése szempontjából: biztosította a nemzeti jövedelem jelentős növekedését, s (a földek értékének emelkedésével) a nemzeti vagyon tetemes növekedésével járt. Ez a jövedelemgyarapodás az 1958. évi forintárakat számítva kereken évi 4,5 mil- liárdot jelent: Az árterületek hozama az ármentesítés előtt millió Ft 1,4 millió kh szántó 6 q/kh búza á 300,— Ft 2520 1,2 millió kh rét 2 q/kh széna á 50 — Ft 120 1,3 millió kh legelő 1 q/kh széna á 50,— Ft 60 3,9 millió kh évi jövedelme 2700 A terület hozama az ármentesítés (és belvízrendezés) után: 2,9 millió kh szántó 8 q/kh búza á 300 — Ft 6960 0,4 millió kh rét 8 q/kh széna á 50 — Ft 160 0,6 millió kh legelő 3,9 millió kh ármentesített tér Többlet 2 q/kh széna ület évi jövedelme á 50,— Ft 60 7180 4480* Eszerint az ármentesítésbe 75—100 év alatt beruházott 6 milliárd és a belvízrendezésre fordított 4 milliárd (összesen 10 milliárd) forint — nemcsak ugyanilyen értékű vízépítési művekkel (és a föld értékének növekedésével) gyarapította nemzeti vagyonúnkat, védelmet nyújtva a mentesített területeken fekvő létesítmények mintegy 88 milliárd forintra becsült állagának — hanem e páratlanul jövedelmezőnek bizonyult befektetések nyomán mezőgazdaságunk évente 4,5 milliárd forint többlettermékkel járul hozzá a társadalmi össztermékhez.129 Mindezek az adatok azonban még korántsem adnak teljes képet a munka nemzeti és nemzetgazdasági jelentőségéről. A vízszabályozások szerepe a közlekedés fejlődésében és a települési viszonyok átalakulásában is felbecsülhetetlen. (Jellemző erre, hogy a mentesített területeken fekvő ilyen létesítmények építését, melyek becsértéke 88 milliárd forint (1958), lényegében az elvégzett munkálatok tették lehetővé.) Ennek, vagyis a vízi munkálatok közvetett jelentőségének konkrét feltárása technika- és gazdaságtörténet-írásunk még hátralevő tartozása. Csupán megközelítő fogalmat alkothatunk magunknak minderről azokból a számadatokból, melyek szerint az ország mai területének kereken egynegyed része, a mezőgazdasági területek egyharmada vizektől elhódított — ármentesített — terület, melyen az ország lakosságának közel a fele él.130 Az elért eredmények számbavétele mellett nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a végzett munka korántsem jelentette minden feladat — s főleg nem azok egyszer s mindenkorra szóló — megoldását. Minden korszak legjobb esetben is csak saját feladatainak megoldására vállalkozhat: saját szükségleteinek, gazdasági és műszaki lehetőségeinek megfelelő keretek között oldhatja meg a vízszabályozás feladatait is. A későbbi korokra újabb feladatok várnak, mert a gazdasági élet fejlődésével a termelés s a mentesített területek javainak biz- tonságigénye is növekszik: az ármentesítés biztonságát fokozni kell, a belvíz-mentesítés terén pedig csökkenteni kell a vízborítások időtartamát. Emellett a technika haladása — különösen napjainkban, a vízgazdálkodás korában — a felmerülő vízrendezési felada* 1958. évi árakon számolva. 137
