Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 4. A vizek szabályozása a XIX. század második felében és a XX. század elején (1850–1919)

1.39. ábra. A Tisza rjiedrének és töltésvonalazásának fejlődése a szegedi szakaszon. (Lászlóffy Woldemár rajza nyomán)

szüntetését — a töltések megerősítését és az alsó szakaszon létesített átvágások kialakításának meggyorsítását sürgették.

E javaslatok alapján került sor a szerzett tapasztalatok érvényesítésének törvényhozási úton való biztosítására és gondoskodtak a munka szervezeti és anyagi feltételeiről, eszközeiről is, az elkövetett hibák mielőbbi kijavítása érdekében.

(Az említett törvények, melyek az 1879: XXXV. te. gyorssegélyének kiegészítését célozták — (főleg az 1880 :XX. te.) — már ebben a szellemben készültek.)

A szükséges intézkedések betetőzése az 1884 :XIV. te. az ún. tiszai törvény volt, mely — visszatérve a Tiszavölgyi Társulat alapszabályának Széchenyi-féle elvéhez — kimondta, hogy a Tisza völgyének szabályozási munkálatai, beleértve a Temes és Bega völgyét is, az ármentesítéssel együtt egységes egészet képeznek és közös főhatóság (a közmunka és közlekedésügyi miniszter) irányítása alá tartoznak. Ugyanakkor leszögezte, hogy míg az ármentesítéseket és a belvízrendezési munkálatokat a társulatok a miniszter felügyelete alatt maguk hajtják végre, a folyószabályozás végrehajtása mindenütt az állam feladata. Megerősíti a kényszertársulás elvét és a teherviselés arányos biztosítása érdekében intézkedik (az 1881 :LII. te. nyomán) a műszaki ártérfejlesztésről, megállapítja a társulatok legnagyobb megterhelésének határait és kötelezi az érintett társulatokat, hogy a Tisza- völgyi Társulatba lépjenek be. Részletesen szabályozza a társulatok kötelességeit és az 1880. évi rendelkezések nyomán szabványosítja a töltések méreteit stb.

(Ilyen előzmények után készült az 1885: XXIII. te., a vízjogi törvény, és 45.689/1885. sz. végrehajtási utasítása, mely a Tisza-sza- bályozással kapcsolatos jogi vívmányokat, és tapasztalatokat az egész országra kiterjesztette, s — pozitívumaival és negatívumaival egyaránt — hosszú időre megszabta a vízügyek hazai fejlődésének kereteit.)

Felbecsülhetetlen jelentőségű intézkedés volt, mind az árvédelem, mind általában a hazai szabályozási munkálatok fejlődése szempontjából a Vízrajzi Osztály megszer120